Kialakult nálam egy kisebb depresszió vagy nem tudom hogy nevezzem. Úgy érzem leküzdöttem, sikerült elnyomnom,pár napja jól vagyok, de megint megkörnyékezett?
Tegnap kiszabadultam a házunk biztonságából és hirtelen elkapott. Nagyon sok szarság történt velem és mindent magamba zártam, elfojtottam. Egy ember van akivel ezt meg tudnám beszélni, de ő nemigen tud mit kezdeni ezzel, inkább csak lelki támaszt nyújt nekem amiben nagyon sokat segít. A barátaim elfordultak, a legjobb barátnőmet sem erdeklem hónapok óta pedig a legnagyobb szarságaibol én segítettem szinte mindig kirángatni. Sokszor akartam gyógyszert bevenni, bántani magam (amit leginkább azért nem teszek,mert nem akarom hogy meglassa akárki és sajnáljon,elitéljen vagy önsajnáltatásnak tekintse, mert ha ez beövetkezne úgy érzem nem tudnam visszafogni magam) hogy enyhüljön a szorongás, az üresség, a keserűség ami elkap olykor olykor, de mindig sikerült eddig megállnom. Tegnap emberek közé mentem és olyan hirtelen ért el hogy úgy éreztem, ha nem szívok el egy cigit ( alapból nem cigizek,de ilyen helyzetekben elszivok egy két szálat,viszont tüdőbeteg vagyok és nem igen kellene) és nem rohanok haza bántani magam akkor megőrülök, de valahogy sikerült elnyomnom, most újra elért, emészt belülről, de megint elnyomom. Felek ha vége az online oktatásnak és emberek közé kell mennem újra, nem fogom bírni főleg hogy annyi ember és barát egyszerűen átnéz rajtam. Egyedül két tanárom hallgatott még meg, de amint elmondtam egy gyenge szarnak éreztem magam, amiért kimondom a szavakat másoknak amik bántanak. Mit tudnák ezzel küzdeni? Ez egyáltalán depresszió? Teljesen elgyengít, egyre erőtlenebbnek érzem magam és csak nől bennem az űr. A családomnak van elég baja, a tesóm segítene de nagyon elfoglalt és szivatják eleget a munkahelyén, van elég baja. Anyukámnak idegen a depresszió fogalma, közölné, hogy lepjek túl ezen és ennyi. Apukám nem az a lelkizős,vagy csak felidegesítené, hogy itt nyavajgok neki és elküldene a francba.
Köszönöm ha elolvastad az iromanyom és segítesz par szóval. :)
19 l
Szia. Nem tudom miket zártál magadba, mi az a sok nyomás, de például kezdetben azokat kéne kiengedni. A kiengedés alatt leginkább azt értem, hogy kielemezni őket, hogy elgondolkodni azon, hogy ez most megtörtént, és hogy ennek milyen hatásai vannak, milyen lehetőségek következnek ebből (negatív és pozitív is), hogy érzel miatta. Miért úgy érzel, hogy mi kéne ahhoz, hogy máshogy érezz. Meg ilyenek. Éngem amikor ilyen ér, akkor elszoktam ezeken így gondolkodni, elemezni a dolgokat. És így a vizsgálat közben csökkenni szokott a feszültség bennem. Illetve nem tudom ki az az egy ember, de jó lenne, ha vele meg tudnád beszélni. Vagy akár nekem is írhatsz, vagy bárkinek, ahogy neked jó. Szóval azokat a dolgokat rendezni kéne. Érzelmileg is, meg úgy általánosan is. Azt tudod, hogy a barátaid miért fordultak el? Elfoglalja őket valami, vagy nem érdeked őket?
Engedted már ki ezt valaha? Úgy értve, hogy amikor egyedül voltál, akkor engdted már ki teljesen, úgy hogy semmivel sem akartad megfékezni? Sem önbántással, sem elnyomással? Azért kérdezem, mert nekem az segít ebben az egészben, ha teljesen hagyom néha eluralkodni. Valahogy az, hogy megtapasztalod, hogy milyen is, ha eluralkodik, akkor már nem lesz bennem a teljes elborulástól való félelem, mert már tudom milyen a legrosszabb. Bár lehet ez csak nekem segít.
Amikor emberek között vagy,akkor van ami miatt konkrétan stresszelsz? Vagy ezt nem tudod megmondani? Mert ha van valami konkrét dolog, akkor azon kéne elgondolkodni, hogy mit lehet vele kezdeni. Ha nincs konkrét oka, akkor meg valószínűleg azért stresszelsz, mert ugye ha kevesebbet voltál az emberek között mostanában, akkor ugye a szituáció idegenebbnek tűnik, meg jó benyomást is akarsz gondolom kelteni, és ezek együtt feszültség ez okoznak. Az átnézés pontosan mit jelent? Nem is szólnak hozzád, vagy csak felszínesen beszélgettek, vagy mást? Egyébként most is gyengének érzed magad, hogy valamennyire elmondtad? Vagy a tanárok előtt azért érezted magad annak, mert ismertek?
Első ami eszembe jut, hogy iskola pszichológust hogy tudod elérni most így online, ennek nem t udsz utána nézni?
Meg legyél bátor és azoknak az embereknek akikben bízol, merd ezt kommunikálni. Csak válaszd meg azt a formát ami épp megfelelő. Pl lehet az is jó lenne, ha levelkben. Tehát nem chat, hanem email leírnád a tesódnak, mert az email lassabb, ott van ideje elolvasni és a saját tempójában reagálni, de lehet az is segítene ha csak leírnád neki és nem reagál semmit, csak tudnád hogy ki szabad mondani és nem lesz baj.
A tanáraiddal is beszél erről.
Azért írom ezeket mert ha ez egy titok, amit elrejtesz az még nagyobb súlyt csinál.
Mindenképp oszd meg valakivel.
(amúgy szép ahogy leírod, beugrott Sartretól az Undor, ott vannak ilyen jelenetek, hogy rátör valami érzés így)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!