Mennyire baj ha valaki pszichiátrián volt? (depresszió miatt)

Ez nagyon attol fugg. Magatol volt bent, ongyilkossagi kiserlettel vittek, nyilton vagy zarton, o hogy viszonyul hozza... Egeszsegugyi allapotodrol sem a fonok, sem a munkatarsaid nem tudnak, ha te nem mondod nekik, csak az uzemorvos, aki egy alkalmas/nem alkalmas papirt nyujt csak at a reszukre, semmi mast. Viszont itt is valtozo a helyzet, sok pszichiater szerint nem kell mondani a mentalis bajokat, valamelyik uzemorvost egyaltalan nem erdekli, valaki a pszichiaterre bizza. Attol is fugg, szedsz-e gyogyszert, azok be vannak-e allitva, hogy vagy, jarsz e terapiara, el tudod e latni a feladatod...

Hallottam mar olyat is, h gyarbol kiszorta az orvos, h elmebeteget nem vesz fel, de foorvost, vagy matematikust is kezeltek mar pszichiatrian.

Az én párom nagyon nyitottan állt a pánikbetegségemhez. Pedig én azt hittem hogy ezzel elfofom üldözni magam mellől. Megígértem neki hogy kettőnkért mindent megpróbálok a gyógyulás érdekében.

Kezdtem gyógynövényekkel.

Folytattam gyógygombákkal

Cbd olaj..

Utánna pszichiátrián kötöttem ki mert ezek semmit sem használtak és akkora kudarcként éltem meg. Valóban a pánikbetegség legmélyebb bugyrait éltem át. Órákig tartó rohamok amik annyira kimerítettek hogy hat kgot lefogytam 2 hét alatt. A vérzésem is megjött a stressz miatt. Nem tudtam enni. Sírva tömtem magam hogy ne haljak éhen ne száradjak ki ne fogyjak tovább de hányingerem volt. Nem mertem kimenni a házból nem mertem egyedül maradni a házban. Ha nem aludtam akkor rohamokat kaptam. Azt hittem meghalok.

Pszichiátriára kerültem. Ott kaptam antidepresszánst. Azóta is szedem. És remekül vagyok mint akit kicseréltek. Elfelejthetem ezt az egész poklot amin keresztül mentem.

Szóval engem nem érdekel hogy ki mit gondol erről. Nagyon nagy erő kellett hogy ebből kimásszak. És büszke vagyok magamra hogy sikerült. Aki ebbe nem volt benne az nem érti..

Párkapcsolat szempontjából sokan elfogadóak tudnak lenni és egy depresszió talán még nem az a szint ami elfogadhatatlan.

Komolyabb gond esetén már lehet elgondolkoznék, de amíg nem árt ezzel a környezetének addig nem mondanám azt, hogy nem tudom támogatni.

Munkahely és stb esetén meg nem sok közük van hozzá. Saját szíved joga hogy elmondod e vagy sem.

Magyarországon általánosságban stigmának számít.

Munkakeresés terén egyáltalán nem előnyös hangoztatni.

Párkapcsolatokban pedig csak akkor, ha már tartósan kialakult a bizalom, megértés.