Nagyon depressziós vagyok, sokat sírok. Mit tehetnék? 22L

Igazából több oka is van ennek, az okokat feltártam, de nem igazán tudom, mit tehetnék.

1. Tavoktatas van (egyetemista vagyok), és hónapok óta full egyedül vagyok itthon. Anya és bátyám dolgoznak. Unatkozni nem unatkozom, mert bőven(!) van terhelés, de mégis nyomasztó hónapok óta nem szólni senkihez, max esténként. Ráadásul anyának van párja is (elvált szülők) és van, hogy későn ér haza (nyilván 8-ig azért igen). Bátyám is állandóan túlórázik, 7 körül szokott hazaérni.

2. Benne vagyok egy olyan párkapcsolatban, ami azt érzem, sokszor lehúz. Igazából vannak jó oldalai is, nélküle tényleg full egyedül lennék. Ugyanakkor sokszor veszekszünk, nem jó a párkapcsolat sajnos, pedig szeretni szeretjük egymást, de sok mindenben másképp gondolkodunk. De ez hosszú téma. A lényeg, hogy sok a veszekedés, sokat sirok miatta és habár ki kellene lépnem belőle, nem tudok, gyáva vagyok és naiv és rettegek attól, hogy egyedül leszek. Így habár a veszekedések durvulnak, egyre keményebb szavakat vágunk a másik fejéhez, mégsem tisztelem magam annyira, hogy kilepjek. Mert legalább valaki szeret és foglalkozik velem.

3. A barátaim fokozatosan tűnnek el az éterben, ahogy egyre idősebb leszek. Régebben volt több nagyon jó barátnőm, de lényegében most 1 maradt, de tőle sem várhatom el, hogy minden nap beszéljünk. A többiek eltűntek, vagy bepasiztak, vagy egyszerűen eltávolodtunk egymástól. Olyan jól esne, ha lennének barátaim, akikkel tudnánk egymást keresni és adnánk és kapnánk törődést is egymástól. Hiányoznsk a barátságok. Nem tudom, mit rontottam el. Nyilván a szakítás ezért sem megy, mert nem igazán érzem azt, hogy lennének barátaim, akikre támaszkodhatnék. Sajnos anyával pedig erről annyira nem tudok beszélni, mert állandóan fáradt, megvan a maga gondja és annyira nem hallgat meg.

Nagyon magam alatt vagyok. Sokszor itthon tanulok és egyszercsam ramjon a sírás és sírok egy fél órát, aztán tanulás folyt.kov. Meg van, hogy csak fekszem az ágyban és elképzelem a saját temetesem, hogy vajon kik lennének szomorúak, ha meghalnék. Beteges gondolatok, nyilván öngyilkos nem lennék (legalábbis most ezt érzem), de van hogy csak fekszem és fejben elképzelem, ahogy eret vágok, vagy kiugrom az emeletről. Lejátszódnak a fejemben a jelenetek.

Pszichológus kéne, nagyon, de sajnos nincs rá pénz. Anya nem keres jól, bátyám pedig friss diplomaskent kezdett pár hónapja dolgozni és tőle nem akarok pénzt kunyeralni.

Sportolni amíg jó idő volt, kijartsm, de sajnos mivel asztmás vagyok, ilyen hideg időben befulladok. Úgyhogy már az sem. Boltba járok. Meg sétálni. De azt is egyedül.

Nem tudom, mit kéne tennem, ebből a hülye gödörből kimászni kellene. Egyik kedvenc ünnepem a karácsony, de most ezt is ilyen szomorúnak élem meg, hogy egyedül vagyok itthon, az égősorok égnek, ennyi. Anya és bátyám meg 7-8 körül hazaesnek, hulla fáradtan és csak leülnek a tv elé. Bár megertem őket, hogy fáradtak.

Mit tehetnék? Bármi tanácsot elfogadok, olyat is, aki élt át hasonló élményeket, mik a tapasztalatai, hogysn jött ki belőle, ilyesmi. Köszönöm.