Mi is pontosan a passzív agresszívitás?

Elsősorban a 12. válaszra reagálnék: van benne igazság, ahogy más is írta a félrediagnosztizálás veszélyeit, DE ugyanitt van a jó diagnózis életmentő hatása is!

A pszichológia vagy pszichiátria szakmáját és szakembereit ért negatív előítélek és kritikák és alázások sajnos nem segítik azokat, akiknek tényleg segítségre lenne szükségük.

Rengeteg pszichológiai iskola és módszer létezik, és kinek mi felel meg, kinek mi működik, ettől még nem lesz az kókler, akinek a módszere nem működik valakin.

Pláne, ha a kérdező maga is érdeklődik a szakma iránt, ami a legfontosabb, akkor már úton van a gyógyulás felé, hiszen magában keresi a megoldást, éljen! Ilyen szempontból egy rossz diagnózis is segíthet, hiszen ha akkora csodálkozást és haragot vált ki valakiből, hogy meggyőződjön maga is és meggyőzze a terapeutáját is arról, hogy rá nem igaz vagy más igaz, akkor máris személyiségfejlődésen megy át, úgyhogy szintén éljen!

Amikor én elkezdtem pszichológiát tanulni a felsőoktatásban, az első előadás előadójának első pár mondata így hangzott, amely beleégett a fejembe, szerencsére, mert a legeslegfontosabb:

A pszichológia az emberrel foglalkozik. Minden emberrel. Nem csak az elmebeteggel. Ezért ne rohanjon senki szakemberhez, ha olyan dolgokat tanulunk, amelyek a magunkra is igazak.

Szerintem mindenkinek kéne tanulnia pszichológiát, pontosan azért, hogy megtanulja mindazt, hogy mi nincs rendben magában, mindazt, hogy hányféle pszichológiai iskola, irányzat, módszer létezik és mi illik hozzá a leginkább és azt is, hogy mit várhat el egy pszichológustól vagy egy pszichiátertől, amivel csak segíthet az ő bajain, nem pedig kárt okozhat. A megoldás amúgy is mindenkiben benne van, azaz nem úgy megyünk pszichológushoz vagy pszichiáterhez, mint egy óráshoz, hogy elromlott az óra, cserélje ki a rugót vagy az elemet, hanem a megoldás mindig bennünk van, a szakember max. segít rávezetni, pláne, ha jó szakember, megmozgat agyilag és érzelmileg, hogy magadtól jöjjél rá.

A 22. válaszoló vagyok és magánba írtál, de inkább itt válaszolnék, hátha mást is érint:

Örülök, hogy azóta kaptál még (?) két diagnózist - nem adom ki itt, ha nem írtad volna ki itt.

Azt kérdezted tőlem, hogy hogy lehet egyszerre két diagnózisod is, amire kapásból fejből nem tudok neked most válaszolni, de el tudom képzelni, hogy az egyik a másik alkategóriája, illetve a lelki problémák pont ugyanúgy megférnek egymás mellett, mint ahogy a testiek is, azaz fájhat a lábad és a karod is egyszerre, ugye...

Nekem saját IQ-ból úgy tűnik, hogy az egyik a másik alkategóriája, de nem vagyok ebben biztos, de olvass utána neten, én is azt tenném most...

Van amúgy egy "nagy könyv", most nem emlékszem a nevére, amely definiálja a lelki betegségeket, vszeg az alapján diagnosztizáltak téged is. Keress rá mindkét kifejezésre külön-külön és olvasgass róla, művelődj, azaz ismerd meg önmagad, ahogy anno a Delphoi jósda bejáratára is ez volt kiírva. Persze azért kritikusan olvasgass neten, hiszen ki tudja, hogy ki mit ír, mi igaz és mi nem, ugyabár...

Érdekes téma amúgy a lelki diagnózis, hogy egyfelől milyen megnyugvást tud okozni, hogy "oké, én ilyen vagyok", másfelől meg pont ez a veszélye, hogy "oké, én bolond vagyok, úgyhogy azt csinálok, amit akarok", pláne, ha még itt van a korábban kitárgyalt félrediagnosztizálás esélye is.

Írj nyugodtan magánba, bár én inkább itt válaszolok akkor is a névtelenségem megőrzése céljából.