Mi alapján választotok pszichológust?

Szerintem a pszichológus választásában nagyon fontos a szimpátia. Aki pszichológushoz fordul, eleve olyan embert keres, akinek meg tud nyílni (mert ugye gyakorlatilag titkokat árul el neki).

Aztán jön a tudás, ami közben derül ki. Ezért van az, hogy igazából lutri a pszichológus kiválasztása.

Ezt a választást segítheti a bemutatkozó videó, valamilyen weboldal, akár egy előzetes, kötetlen(ebb) beszélgetés.

Ha én választanék, előbb legyen meg a szimpátia, mert anélkül szerintem nem lesz jó a kapcsolat.

Azon szerencsések közé tartozok, aki az első pszichológusnál megtalálta a helyét :) Ehhez hasonló kérdésre többször válaszoltam már. Visszagondoltam, hogy nekem milyen döntő mozzanatai voltak annak, hogy már lassan két éve együtt dolgozunk, valószínűleg ezek mentén keresném az újat:

1) Ajánlás útján mentem hozzá. Ezt azért emelem ki, mert nem számítottam arra, hogy egy férfit fognak ajánlani nekem (nő vagyok). Ha nem ajánlották volna, biztosan nőt kerestem volna. Az egészet tetézte, hogy ahogy ránéztem a honlapjára, mélyet sóhajtottam: te jó ég, még jóképű is; hogy mondjam el neki egy pasival való gondomat? Aztán mély levegőt vettem, és nekilódultam. Most már nem váltanék, jobb, hogy ő férfi.

2) Az első alkalom arról szólt, hogy elmondtam a problémám. 50 perces történetmesélés lett. A végén megkérdeztem, hogy szerinte jól érzékelem-e azt, ami körülöttem történik, vagy inkább megbolondultam. A válasza: mindegy, hogy mit gondol, és érzésekkel nem vitatkozunk.

3) Bár nem jegyzetelt az első néhány alkalommal, mindenre emlékezett, amit mondtam neki. A második alkalmat azzal kezdtük, hogy perfekcionista vagyok. Fogalmam sincs, hogy miből szűrte le a történetemből.

4) Soha nem tudtam olyat kérdezni, amire ne tudott volna valami választ adni. És ezek értelmes válaszok voltak.

5) Nekem az is szimpatikus, hogy vannak publikációi (elméleti és gyakorlati egyaránt), és emiatt még hitelesebb, amit mond nekem.

6) Nagyon jó humorérzéke van - adja is, fogadja is, de nem viszi túlzásba.

7) Az álmaimat is szoktuk elemezni. Hihetetlen, milyen beleérzőképességgel tudja hozzám kötni. Nem humbug.

8) Mindig ott van időben, amit megbeszéltünk - előttem ér oda, nem utolsó pillanatban esik be. Az órát diszkréten nézi (én meg diszkréten nézem az ő karóráját :)), tartja az 50 percet. Nem több, nem kevesebb, pont annyi.

9) Ha lemondja az órát (amire pár alkalommal volt példa), akkor időben szól, és alternatívákat kínál.

10) Keményen fog - értem ez alatt, hogy nem kerülhetek meg kérdéseket, de tiszteletben tartja, ha esetleg nem szeretnék még valamiről beszélni (szerintem tudja, hogy idővel fogok).

11) Talán a legnyomósabb: egyszer volt egy furcsán végződött beszélgetésünk, amikor azt hittem, hogy többet nem fogok hozzá menni. Következő alkalommal azzal kezdte, hogy beszéljük meg, mi történt legutóbb. Ez egy dolog, de miközben beszélgettünk erről, éreztem és tudatta is velem, hogy ő is felelős volt a történtekért. Nekem ez óriási élmény volt: végre nem rám tolták a felelősséget, hanem a másik fél is átgondolta, hogy hol hibázhatott.

Én nagyjából a 3. alkalom után éreztem azt, hogy jó helyen vagyok. Azóta sem bántam meg. :)

Ezek lennének az én szempontjaim, ha esetleg újat kellene keresnem. Remélem, segített valamennyit :)

1.

Amikor nála vagyok érezzem, hogy rám figyel

2.

Ne ítélkezzen, ha elmondok neki valamit, és negatív véleménye van róla az az ő érzése és nem az enyém.

3

Ehhez kapcsolódva, ne is minősítsen.

4.

20-as éveimben járok, lehetőleg ne legyen nyugdíj közeli, mert 2 generáció különbséggel, nehezebb tanácsokat adnia, egyszerűen máshogy szocializálódtunk.

5.

A nyers, ennek ellenére tiszteletet megkövetelő, kliense fölé rendeződő stílust nem tolerálom.