Ezek alapján valóban nincs valami rendben a fejemben? Ha a pszichiáter nem vette észre mekkora baj lehet?

Egyes vagyok. Az, hogy nem kaptál elég szeretet az rád hogyan hat? Vágynál rá és szeretnéd ha most kapnál, vagy nem hiányzik és nem is érted másnak miért fontos? Mennyire van szükségrd olyan kapcsolatokra, amik érzelmeken alapulnak? Szeretnél csak nem tudod kialakítani vagy nem is szeretnél? Milyen egy ideális barátság pl? Ahol nem beszéltek az érzelmekről? Mi a helyzet a gondolatokkal? Mások gondolatait se szereted hallgatni? Unalmasnak tartod amikor mások beszélnek magukról? Témára unalmas?

Egyes vagyok. Tehát ha jól értem számodra egy kapcsolat egyetlen lényege az érzelmi oldalát tekintve, hogy a fő téma az a te gobdolataid legyen. És amikor magadról beszélsz, te nem beszélsz az érzelmeidről? Mert pl itt gyakorlatilag azt csinálod, leírod, hogy milyen a lelki állapotod. Ugyanakkor nem érted, hogy másnak mért van rá szüksége. Ez nekem egy ellentmondás, hiszen te neked is szükséged van rá. Igaz nem ugyanazokat az érzelmeket mondod el magadról, mint amit ők mondanak magukról, de te is a lelki állapotodról beszélsz most. Amikor magadról beszélsz, azt mért élvezed? Miért élvezed jobban azt, mint ha mást hallgatnál? A saját gondolataid érdekesebbek tartod, különlegesebbnek tartod magad másoknál? Például írtad, hogy érdektelen dolgokat mondanak magukról. Ha valaki olyan gondolatokat mondani, mint a tied, tehát hasonlítana rád, akkor azt is érdekesnek találnád? Te vagy magad számára a legérdekesebb vagy el tudod képzelni, hogy valakinek a gondolatait érdekesebbnek tartsd, mint a tiédet? És akinek magadról beszélsz, az mindegy hogy kicsoda vagy milyen személyiségű ember? Az a lényeg, hogy meghallgasson? Valóban érzed a bűntudatot a kihasználása miatt, vagy csak egy ilyen reakció benned, ami arra késztet, hogy momdd ezt, hogy szimpatikusabbnak tűnj? Miért jó elhitetni másokkal, hogy te is azt érzed, mint ők? Mi abban a jó? Valamit amúgy mindenképp meg kell játszanod. Tehát valahogy mindenképp színlelned kell hogy így érzel. Mert ez nem fog szimpátiát kiváltani irántad. Ezzel ugye az a gond, hogy neked ez unalmas és gondolom frusztrál tudat, hogy csak azért hogy elfogadjanak úgy kell viselkedned, ahogy nem kényelmes. De mivel erre szükséged van, hogy ne utáljon mindenki ezért muszáj színlelni. Ebben kéne valahogy a szórakozást megtalálnod. Kénytelen vagy másokat meghallgatni, és a semmiről beszélni. Azt tudod még csinálni, hogy olyan társaságot keresel, ahol nem tudom mélyebb gondolatokkal rendelkező emberek vannak. Bár jó kérdés, hogy téged ez szórakoztat e. Ja szóval a színlelésben meg kell találnod a szórakozást, vagy megváltoznod, hogy te is olyan legyél.