Akinek nincs gyereke, hogyan látjátok értelmesnek az életeteket?

Gyerek nélkül lehet csak igazán értelmes az élet.

Egyetértek.

Ők úgy látják értelmesnek a életüket, hogy nem hoznak létre utódot a túlnépesült Földre. Bár nem tudom jó választ adtam-e a kérdésre, mert igen érthetetlen, hogy mit is akar kérdezni.

Gyereket létrehozni ebbe a veszélyes, rettenetes világba ahol csak egy kiszolgáltatott birka vagy? Ahol egy világjárványt szimulálnak aljas indokokból és az emberiség fele be is veszi? Őrültség!

Ugy hogy van elete hobbija szerettei (?)

Úgy, ahogy azok a normális emberek, akiknek van élete a gyerekeiken kívül is. Pl.anyukám imád minket,csodás anya, mindenben mellettünk áll, de ő pl.nyíltan vállalta, mindig is, hogy van élete a gyerekein kívül is, pedig pár évtizede szült. Ő például tanítónő, 3 generációnyi gyereket tanított, nevelt, szocializált, akik imadják. Neki nagyon fontos a munkája, nyugdíj mellett is tanít, és nem a pénz miatt. Ő hivatástudatból lett pedagógus és 40 év alatt se unta meg. Jó párkapcsolata van, szeretik egymást a párjával, élik az életüket. Örömet talál a párkapcsolatában, utazásban, barátokban, hobbiban. Nem a gyerekei az élete. És ez jól van így. Az összes értelmes ismerősömnek, barátomnak, akiknek jól működő családja és jó fej gyerekei vannak, ugyanez az elképzelése. Tartalmas, boldog életük van a gyerekeiken kívül is. Akik így önállóak, magabiztosak. Én is így csinálnám, ha akarnék gyereket, de nem akarok, mert csak. Mert nekünk a férjemmel így jó. A házasságunk, a munkánk, a barátaink, a családunk pont úgy jó, ahogy van. Nem hiányzik bele senki, mindketten így gondoljuk. Ő rákkutató, én gyógyszer kutatással foglalkozom. Remélem elég hasznos a munkánk a társadalomnak. Természetesen bármi más munkánk lenne, akkor is így gondolnám. Ha valami nem hasznos, az a "gyerek az élet értelme" hozzáállás.