Hogy vegyem rá magam a felesleges beszédre?

Olyanoknak én sem beszélek, akikről tudom, hogy nem figyelnek rám. Van több ilyen ismerősöm is, csak a saját dumájukat nyomatnák, de arra meg én nem vagyok vevő, hiszen tőlem egy mondatot sem hallgatnak meg.

Viszont vannak a környezetemben olyanok, akikkel érdemes és szeretek is beszélgetni. És nem csak magunkról, hanem az élményeinkről, történésekről, terveinkről, filmekről, természetről, munkáról, bármiről...

Relatív, hogy kinek mi a felesleges beszéd. Ha valaki kedvel téged, és közel állsz hozzá, annak nincs olyan, hogy te feleslegesen beszélsz hozzá. Az hogy valaki sokat beszél intelligenciára vall, és színes egyéniségre! Gondolj bele, hogy a humoristák is szinte mind egyetemet végzett - vagy szimplán okos emberek!

Hidd el, sokkal jobb, ha valaki beszédes, mint, amikor csak én jártatom a számat, ő meg egy - két szóval válaszol mindenre... Meg úgy kell kihúzni belőle minden szót... Az ilyen emberek ubalmasak, nincsenek barátaik sem...

Férfi vagyok, olykor szoktam neten ismerkedni. Az olyan lányoknak többet nem írok, akikből már első beszélgetésnél úgy kell kihúzni mindent. Az ilyenről az a véleményem, hogy buta, nincsenek önálló gondolataik, a külsején kívül semmi vonzó nincs benne,érdektelen.

Pont azt szeretem, ha valaki szeret - akár magáról - beszélni! Persze, az sem jó, ha folyton csak magáról fecseg, mert az is eléggé unalmas egy idő után.

Állás interjún meg tényleg ne a személyes tulajdonságaidról beszélj sokat, mert őket s szakmai tapasztalatod érdekli inkább.

Persze, aki nem beszédes, nem túl intelligens, attól még lehet jó ember, és lehet tehetséges valamiben. Például, ott voltak annak idején a festők, szobrászok, zeneszerzők akik hírhedten maguknak való emberek voltak, és többségüknek barátaik sem voltak. Ők csak a művészetüknek éltek.

Viszont, ma már más a helyzet! Gondolj bele, egy politikusnak milyen fontos, hogy jól tudjon beszélni, hogy meggyőzze az embereket!

Az nem faggattás, ha rólam kérdezel! Sőt! Akkor tudom, hogy kíváncsi vagy rám, érdekel mi történt velem!

Egy párbeszédnek az a lényege, hogy kölcsönösen érdeklődjetek egymás felől!

Van 2 haverom, akik imádják a munkájukat! Összefutok velük, másról sem tudnak beszélni, csak saját magukról meg a munkájukról fél órán keresztül, rólam meg semmit nem kérdeznek... Őszintén szólva, amikor meglátom az állomáson őket, elkerülnöm őket, mert engem nem érdekel mit beszélnek magukról fél órán keresztül...

Van egy másik ember, de ő csak ismerős. Ő még rosszabb! Volt, hogy 1 órán keresztül járt a szája, mikor jöttünk haza melóból, és a vonatnál leszállásnál összefutottunk. Konkrétan annyit beszél, hogy kényelmetlenül érzed magad, annyi érdektelen dolgot összehord a munkájáról. Csak úgy tudsz tőle szabadulni, ha a szavába vágsz, hogy menned kell, és elköszönsz tőle.