Képtelen vagyok elviselni a tudatot, hogy mentális betegségekkel diagnosztizáltak. Hogy lehet ezzel együtt élni?

Kezdjük ott hogy a te döntésed hogy ezekkel a címkékkel akarsz e élni vagy nélkülük. Masrészt a depressziót a pszichiátriai ipar találta ki leforditva bánatot búskomorságot jelent. Ez egy reakció az életedre. Mi lenne ha megpróbálnál valamit változtatni az önsajnálat helyett? Egyebként meg kétlem hogy nárcisztikus lennél. Azok nem nagyon sajnáljál magukat és címkéket sem fogadnak el.

Utolsóval értek egyett. Mikor megtudtam, hogy Borderline vagyok először sokként ért, de miután lecsillapodtam, örülök, hogy mostmár tudom mivel állok szemben.

Engem depivel diagnosztizáltak. Azért megengedem magamnak a nevetést :D mi lenne ha te is igy tennél.

AZ a nagyobb probléma, ha valaki tökéletesnek hiszi magát, és úgy nyomja a hülyeségeit másokra, pl. munkahelyen.

Nekem is sokkal rosszabb lett az életem, miután megkaptam a pszichiátriai diagnózisaimat. Nem elég, hogy szenvednem kell, most már tudom is magamról, hogy nem vagyok normális. A gyógyszerektől még rosszabb állapotba kerültem, az eredeti, számomra még elviselhető állapotom pedig soha többé nem tért vissza. Azok után, amik megtörténtek velem, én már soha többé nem fogok tudni ugyanúgy gondolni önmagamra. Ezzel sajnos nem lehet mit kezdeni. De hát így is lehet "élni"- már ha ezt egyáltalán életnek lehet nevezni. Nekem már nem számít semmi. A halálom után úgyis mindegy lesz majd, hogy milyen életem volt.