Vállaljon-e egy mentális beteg családot?

Alapvetően mindneki ösztönösen akar gyereket, teljesen öntudatlan módon, mert “ez az élet rendje”, mert az a társadalmi norma, “hogy meg kell házasodni es gyereket kell csinálni.” Egyébként is úgy van összerakva az ember, hogy féljen a maganytól, ezért görcsösen mindeki párt keres majd abból egyenesen arányos az, hogy gyereket is csinál. Valójában a gyerekcsinálás is saját magunkról szól, belénk van kódolva, hogy öregszünk es azt akarjuk, hogy maradjon belőlünk valami.(kivétel a borsodi gettó pl., ahol a segélyért kell a 8 gyerek, de az más tészta.)

A 28as vagyok. Valószínűleg a depressziom miatt is, de az energiaszintem a nullával egyenlő es a felelősségvállalás gondolatától csak meg inkább szorongok. Be kell ismernem, hogy nem való nekem a gyerek, 10 ev múlva sem lesz az. Már ha élek még. Viszont a tudattól, hogy egyedül leszek, csak még lejjebb kerülök, ezért egy ördögi kör ez. Borzalmas látvány az, mikor egy megkeseredett nő begyűjt magának macskákat es egyedül szorong a kis lakásában. Az en helyzetem még rosszabb, mert testvérem sincs es egy barátom sem.

Szép dolog az, ha valaki tudja, hogy nem vállalhat gyereket, sőt egy kapcsolatra is képtelen, csak ez a gondolat meg inkább kiöli belőlem a lelket, pedig jelenleg sincs bennem már. Nem tudom a többi mentális beteg hogy van ezzel.