Vállaljon-e egy mentális beteg családot?
Szerintem egyenesen felelőtlenség és önző dolog, mikor valaki mentális betegséggel gyereket vállal. Viszont azt vettem észre, hogy sokan nem látják, hogy ebben mi lenne a mérgező egy gyerek számára.
Hozzátenné, hogy nem egy enyhe depresszióról beszélek, hanem súlyosabb, szigorú gyógyszeres kezelést igénylő betegségekről, amikor már gyógyszer mellett se feltétlen 100 százalékosan funkcionál.
Pusztán csak kíváncsiságból kérdezem, fenti szülői háttérrel.
Én nem tenném meg.
Milyen betegségeid vannak?
Bipolaris depresszió, borderline, kenyszerbetegseg, szorongás. Plusz teljesen egyedül vagyok, barátok, kapcsolat, testvér nélkül. Az “apámról” mar meséltem, jelenleg munkám sincs. Egesz nap csak bőgök es bántom magam. Az anyám nem fogja fel a gondom, plusz segíteni sem tudna.
Még mindig nem tennéd meg? Sajnos nincs meg a módszer.
12
Nem tudom, mert én nem a te helyzetedben vagyok, és jelenleg nem vagyok diagnosztizálva semmivel. De nem tudom tényleg, én mindig is úgy voltam, hogy inkább ne születtem volna meg, és a szüleimnek annyival könnyebb lett volna. De mivel megszülettem, és hát a szüleim is áldozatai voltak az elmúlt sok-sok évnek, ezért bennem kialakult vmi ragaszkodás a saját életemhez. Nem mondom, hogy nem fordult már meg az öngyilkosság gondolata, de akkor bennem feltámad vmiféle ragaszkodás magamhoz. Nem mondom, hogy keress fel sürgősen egy szakembert, mert gondolom ők adták a diagnózist. Szóval annyit kérek,ha lehet egy kívánságom, hogy legalább a következő napokban nézz mélyen magadba. Én nem dönthetem el, hogy te mit teszel az életeddel, de ha már képes voltál itt megosztani ezt, akkor elmondom, hogy én biztosan azon lennék, hogy visszatartsam magamat és szeressem magamat úgy, ahogy a szüleim nem tudtak, és még így is meg próbálnék talpra állni. Persze én soha nem fogom tudni, hogy neked mi a teljes élettörténeted, ezt neked kell reálisan látni. De én biztos dührohamot kapnék, ha a családi hátterem miatt kellene öngyilkosnak lennem, mi nem a szüleink vagyunk.
16# És miért nem mész el árufeltőltőnek?
Bár nem vagyunk egyformák, de én anno mosogattam egy étteremben 12-14 órában, csak aludni jártam haza, mert élni akartam! Elfáradtam nem volt időm sem energiám a sérüléseimmel foglalkozni csak jóval később. Gyűjtöttem annyi péntz, hogy nyelvet tanuljak és külföldön vállaljak munkát. Közben sokszor azt éreztem elpusztuluk lelkileg, de itt vagyok! Sosem adom fel! Soha! Kaptam egy életet, akkor kihozom belőle a maximumot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!