3 féle mentális betegséggel hogyan/miért éljen tovább az ember, mikor a legtöbb embernek egy sincs es egészségesek? Pszichológus semmit sem segített.

Szia, én is borderline vagyok, évekig borzasztó volt. Folyamatos öngyilkos hajlamok, selfharm minden fajtája, stb.

Ehhez képest majdnem végig volt kapcsolatom, előre bevezettem az illetőnek, hogy vannak problémáikm (persze azért nem első mondatként), és a mai napig együtt vagyunk közel 4 éve.

Az idei évem volt a legjobb eddig egész életemben, mert letettem a gyógyszereket, és valahogy jobban lettem (nem a gyógyszerek hiányától).

Kérlek ne add fel, a mentális betegséged nem teszi lehetetlenné egy párkapcsolat fenntartását, csak meg kell találni a megfelelő embert. :)

20/L

"Egy egészségesnek fogalma sincs, hogy min megy keresztül egy mentális beteg. Nem lehet kapcsolatom, gyerekem, nincsenek barátaim, egesz nap egyedül vagyok, egyke vagyok. "

Rögtön önsajnálkozással indítasz, ami megersíti benned az áldozatszerepet, és a többiek, a társadalmi hierearchiában magasabban betöltött szerepét. Ami fals. Nem, nem, nem nem. Miért ennyi nem? Főleg ilyen erős szavaknál, mint gyerek, barátok, kapcsolat. Ezek mind az igen kategóriába tartoznak. Miért? Mert akkor lesz, amikor te akarod. Senki nem tilthat el ezektől, csak te magad. Eltiltanád magad? Az a te bajod. Egyedül vagyok egyke vagyok, egyedül, sötétben, védtelenül, egyedül. Megint mantrázol valamit. Miért? Miért nem azt mondod inkább, hogy: "most éppen nem vagyok senkivel, de holnap elmegyek valahová, valakoivel, mivel nekem olyan kedvem van, és ez az akaratom". Vagy ezt nehéz kimondani? Vagy csak könnyebb sajnálkozni?

"Sokszor vannak rohamaim"

Miért, és mitől?

"Sok bantas ért, egyszerűen egy céltábla vagyok es nem tudom, hogy miért."

Mert áldozat vagy. A saját magad áldozata, aki saját magából csinált áldozatot, és ez a legnagyobb céltábla amit valaki viselhet. Az áldozat szó nevében lakozik a jelentése. Nem vagy áldozat, csak akkor, ha meggyőzöd magad róla. Áldozat az, akire a haragodat ráengeded. De nem teszel ilyet, mert azt is képes vagy kontrollálni (mivel tegnap elmentél találkozni valakivel és vízhólyagosra sétáltátok a talpatokat, ezért ma fáradt vagy)

"Aludni nem tudok(ahogy most sem, pedig hajnal van) annyi egészséges ember van, akiknek egy párkapcsolat olyan egyszerű, mint egy zuhanyzas, nekem pedig mindenkit vissza kellett utasitanom"

Ha máshogy nem megy, akkor neked még többet kell tenni azért, hogy "átlagos" életed legyen. Mi számít átlagosnak? Amit te szorongással, és önsajnálkozással töltesz, azt a legtöbb ember céltalan semmittevéssel tölti (ami mondjuk nem annyira fájdalmas, de legalább olyan káros). Muszáj lekötnöd magad a nap 24 órájában. Meg kell határoznod mikor edzel, mikor dolgozol, mikor tanulsz (igen tanulsz. Minden nap tanulni kell, ha nem tudod mit, meg kell keresni azt amit tanulni kell. Az is tanulás.). Reggel edzés, a tükörben veszekedés magaddal, hogy nem akarod. Aztán rájössz, hogy muszáj, mert változtatni akarsz. Aztán reggeli készítés, munka, tanulás vagy hasznos tevékenység. Délután főzés, aztán kimozdulás, teljesen mindegy kivel és hova. Aztán otthon takarítás, könyvolvasás és alvás. Ha csak mindenki 2 hónapig így élne, már kevesebb lelkibeteg lenne. De ez nagyon nehéz, ha magadat se vagy képes elfogadni.

"Az egesz családom szivatva van, nem tudom miért ez a sorsunk."

A család az egy másik ember. Tőled független. Teljesen független.

"Mára már munkaképtelen lettem."

Megint az erős, visszavonhatatlan kijelentések. Miért akarsz munkaképtelen lenni? Miért jó neked?

"Sajnos a drasztikus módszerekre képtelen vagyok, ezért élek meg."

Ezt nem értem

"Irigylem azt, aki le tud ugrani egy hídról."

Képzeld el, ha azt az akaraterőt mondjuk abba a napba fektette volna bele, amit fentebb írtam... de a barom már soha nem csinálhatja meg. Ő már rohad. Te még nem, és nem is fogsz.

"Kevert-szorongasos depresszió, borderline, kenyszerbetegseg."

Minél nehezebb, annál jobb a játék. Mi kell a jobb hangulathoz? Levegő, mozgás, tér és emberek. Érzések, történések. Mindet muszáj művelned, de neked nem szórakozásképpen, hanem szükségből. És mivel szükségből fogod csinálni, el fogod fogadni és szórakozássá fog válni (közben rengeteget fogsz sírni, de ha visszagondolsz a tegnapra vagy a múltra, akkor látni fogod, hogy már ma sokkal több vagy, mint pár nappal ezelőtt)

"Ha eletben maradok egy tipikus életképtelen macskás venasszony lesz belőlem, vagy egy csöves, mert dolgozni egy ideje mar nem tudok."

Ismét a vágyott jövőkép, és a könnyen mantrázható szavak. Mert ez könnyű, könnyebb aláfeküdni a kudarcnak, mint picikét küzdeni a biztos jóért. (igen, pár sírás, ordítás magadban, pár pánikroham, de teszel a jövődért és a célért. Néha úgy, hogy azt se tudod van-e értelme, csak csinálod, mert muszáj. És jééé... a siker valahogy MINDIG garantált)

"(pedig akarnék es dolgoztam is, nem kifogás)"

Az egész kérdésed egy kifogás. Elejétől a végéig.

Ha örömöt akarsz, boldogságot és egészséget, akkor azért nagyon keményen küzdeni kell. Ez csak rajtad múlik, hogy akarod-e.

Én elhiszek.

Az a baj hogy én is mentális betegséggel születtem s örökbefogadott is vagyok s nem tudom mit örököltem kitől vagy nem biztosan tudom.

Kedden mondtam fel a munkahelyemen amit megváltozott munkaképességüeknek csinált a nagyváradi református diakónia. Varroda az a hely, 4 évet ott dolgoztam, közben változtak a vezetők s a mistani munkavezetőm, vagyis már a volt munkavezetőnöm nem érti meg tolerálja a problémámat s nagyon sokat veszekedtünk. Utólag már olyanokat is rám fogott amiket nem csináltam meg piszkált s kiabáltam.

Legutóbb úgy felbosszantott mert mundig azokat mondja nekem amik zavarnak, azokkal idegesitett meg negint rám fogott dolgojat hogy kiabáltam s a szonszédos szobából kijött az orvis megnézni mi az a kiabálás. A gépemet is többször elrontották s rámfogták mert nem értek hozza. S már az anyagot gombostűzni sem akarták nekem s önnálóan nem tudok varrni. Mikor beadtam a felmondásom mindenki örűlt.

Ez a nagyváradi méhecske műhely amit a diakónia működtet. A pszihikai betegekhez nincs türelmük, nem értik meg őket.

Ha Olga meg Noémi a főnökeim rendesek lettek volna akkor anyubak megmondták volna hohy velem nem tudnak mit kezdeni s segitettek volna nekem más munkáhelyet találni. De nem így hogy addig piszkálnaj, főleg Olga mig elmegyek s most a sötétben vagyok. Semmi kilátás s anyuval el vagyunk keseredce s Olgáék meg örűlnek.

"Mára már munkaképtelen lettem."

Ez a kulcsmondat. A lelkibetegek betegsége nagyrészt arról szól, hogy ne kelljen dolgozniuk és ehhez koholnak indokot.