Ezzel érdemes pszichológushoz fordulnom? Lehet hogy ez csak a kamaszkor velejárója?

Életkoromat nem írnám le, csak annyit hogy kamasz vagyok.

Egy éve már hogy alig érzek bármit is a bánaton kívül. Lehet ez bármi.. Öröm, tényleg. Nem látom a jövőmet sem rózsásnak. Mások előtt mindig felveszek egy "maszkot", hogy ne lássák rajtam hogy bármi problémám is van.

Nem is szeretek társaságban lenni, kimozdulni sem szeretek. Alvászavaraim vannak, van amikor jobban, van amikor rosszabban alszom. Nagyon hirtelen felkapom a vizet bármin, de van, hogy eztán röviden le is nyugszom. Régen nagyon sokat bántottak, lehet hogy ez tört fel bennem? Mikor múlik el?