Ez ügyben érdemes lenne meglátogatnom az iskola pszichológust?

Nem önsajnáltatás vagy figyelemfelkeltés szempontjából kérdezem,csupán gondolkodtam rajta,hogy vajon segítene-e. Már egy éve van velem az,hogy gyakran sírva alszom el,vagy éppen úgy kelek,ez nem a rémálmoktól van,hanem néha megesik,hogy azt álmodom,ami éppen nagyon elszomorít,lelki fájdalmat okoz. Nem igazán osztom meg másokkal,ha van valami problémám,mindig szorongok a házon kívül,pl egy boltban vagy akár csak az utcán,remegni kezdek,ha idegen emberekkel beszélek (pl pénztáros,postás) és olyan érzés fog el,mintha mindenki engem nézne vagy épp rajtam nevetne. Itthon igazából apukám nélkül élünk,aki nagyon hiányzik nekem,azt sem sikerült teljesen feldolgoznom,hogy már 10 éve elváltak. Azonban egyszer csak találkoztam a legjobb barátnőmmel,akivel tényleg öröm volt időt tölteni,akkor voltam igazán boldog. Viszont iskolát váltott tavaly,ott új barátokat szerzett,engem meg mintha teljesen elfelejtett volna. Ez az utóbbi egy év telt nagyon nehezen nekem a hiánya miatt (persze én próbálkoztam beszélgetni vele,de valahogy nem volt már olyan ő sem),a családban is rengetegszer megkapom,hogy nem vagyok képes erre meg arra,nem igazán veszik észre azt sem,ha rossz kedvem van,vagy ha sírok a szobámba. Az iskolában sem érzem magam jól,pedig amúgy annyira nem is utáltam sose mint mások. Amióta elment,nem igazán tudtam barátokra találni,nem közösítenek ki,de azért nem szívesen csatlakozom egy olyan baráti társasághoz,akik nagyon jól össze vannak már szokva. A szorongáshoz visszatérve,egyedül például elmenni sem merek egy boltba,vagy ilyesmi,mert félek,hogy mit gondolnak majd rólam,vagy,hogy engem fognak bámulni. Ezt tudom,hogy sokak nem értik,anyukámnak is próbáltam elmagyarázni,csak kinevetett,és tovább kaptam olyanokat a fejemhez,hogy nem vagyok képes egyedül lemenni tejért. Nagyon sokat alszok,meglepően sokat,ha lefekszem időben akkor is 12-13 óráig alszom, amire sosem volt még példa,és miután felkelek,még vissza akarnék feküdni,mert szinte lerakad a szemem az álmosságtól,és ami furcsa,hogy azt gondolná az ember,hogy mivel sokáig aludtam,így sokáig leszek majd fent,de szintén hamar fáradt leszek és bealszom. Enni eszek rendesen viszonylag,de erősen gondolkodom,hogy pszichológushoz kéne mennem.

Szerintetek valamit tudna segíteni? Vagy ti mit javasoltok?