Depressziós, esetleg antiszociális vagyok? Mi lehet a bajom? Érdemes pszichológushoz menni?

Nem hiszem hogy depressziós lennék. Manapság minden 3. ember azt mondja magáról hogy az,pedig amúgy egy tök komoly dolog szerintem,bár minden "tünete" eléggé jellemző rám is, vagyis hogy állandóan rossz kedvem van,csak pár dolog,mint mondjuk a gépezés vagy zenehallgatás segít rajtam egy picit,de ahogy abbahagyom,megint elkap ugyan az a nyomasztó érzés. Nagyrészt ez szerintem az iskola miatt van. Nagyon sok az elvárás, konkrétan nem hagynak élni a sok tanulni való miatt.Amikor mèg nem kezdődött ez a nyáriszünet,és járnom kellett suliba,minden nap írtunk valamiből,már csak annak örültünk ha csak 2 dogár írunk egy nap,nem 2 tz-t. Nekem teljesen úgy tűnik,mintha csak leginkább a mi osztályunkkal basznának így ki,mert A osztályba

járok,de mondjuk a Bsek sokkal kevesebb dogákat írtak mint mi,pedig kb 1-2 kivétellel ugyan azok a tanáraink. Minden iskolában van az a tipikus legszigorúbb tanár,aki minden órán feleltet,kiszemel egy valakit random és azt csesztati meg ilyenek... na nálunk minden tanár ilyen,kivéve egy,de már őt is leváltja egy másik szigorú,szóval most még többet kell majd tanulnom,főleg h felvételizek is. Az osztály összes tagja mind stréber,kivéve 1-2 fiút,de az összes lány is egy p*csa,szóval egyáltalán nincs is kivel barátkoznom amióta ebbe az osztályba járok. Amikor átjöttem hozzájuk,voltak barátaim kb,mert akkor mondjuk én is sokkal másabb voltam még,meg akkor nem volt még ekkora divatja az elk*rvulásnak. Ezalatt azt értem,hogy egy 13 éves úgy néz ki mint egy 20. Szóval kezdetben még voltak barátaim,akikből mostanra 1 maradt meg,mert (gondolom miattam se) vált olyan sminkelős,magamutogatós kislánnyá,de nem igazán érzem jól magam mindig vele se. Régen is alig lehetett rávenni,hogy elmenjek találkozni bárkivel,mostmeg már egyáltalán nem. Lehet azért,mert "félek" a kínos szituációktól.Ez így mondjuk nagyon hülyén hangzik,de annyira gáz mondjuk amikor elmegyek egy boltba vásárolni és ott fizetnem kell,és ott állunk éveknek tűnő percekig amíg kikeresem a pénzem,vagy visszaad belőle,de ez nem csak idegenekkel van így. Lehetünk bármennyire jó barátok,nem szeretnék találkozni senkivel. Talán azért mert félek,hogy beáll közénk a kínos csend? Mondjuk a semmiről is tudok nagyon sokáig beszélgetni,ha can kedvem,de mostanra ez a "kedv" már kiölődött belőlem,talán az miatt,mert olyan emberekkel kellett összezáva lennem évekig, akiktől percenként agyf*zt kaptam, még a tanáraimtól is,mert hiába van vagy 50 éves,akkor is egy idióta? Meg a sok lány nyavajgása miatt? Már annyira a családommal sem vagyok jóban,mert teljesen magamba zárkóztam,és velük sem akarok menni sehova. Tudnak arról,hogy utálom ezt az iskolát,de igazából nem érdekel senkit,ezért nem is hiszem hogy eltudnék menni valami orvoshoz ha ez tényleg komoly lenne. Nektek mi a véleményetek róla? Mit kéne tennem? Igazából ez lesz az utolsó évem itt,de nem hiszem hogy ezek után ugyan olyan szivesen barátkoznék,mert idióta emberek mindenhol is vannak. 😧