Ideje lenni pszichológushoz vagy ilyesmihez fordulnom vagy még várjak?

Akkor használd ki, hogy anyukád el akar vinni pszichológushoz, sőt kifejezetten kérd rá. Bár mintha ez az ő részéről inkább fenyegetésként hangzana, pedig nem kéne, hogy az legyen. A karcolgatás pont elég ok erre, nem kell várni.

Hát, azért furcsa dolog ez a karcolgatás, egy pár évtizede ilyen nem volt, és el nem tudom képzelni, hogy ezt mért csinálják. Mi játszódik le ilyenkor benned? Mitől tettél ilyet először?

Valakinek őszintén beszélni a problémáinkról, ez mindig segíteni szokott. Legyen ez akár egy pszichológus, ezért anyukádnak igaza van a gondolkodás megváltoztatásával kapcsolatban.

A jelzett lelki problémák beleférnek egy kamaszkori hangulat ingadozásikba, ha találsz valakit akivel tudsz őszintén beszélgetni a problémáidról, akkor nem is romolnak tovább, de ha nem akkor lehetnek komolyabb lelki betegségek is.

Az önmagad karcolgatása, az elfojtott agresszió "tünete". Nem jó, ha mindig mindent "lenyelsz", mert félsz. Meg kell tanulnod a saját szabadság körödet megvédeni, és kiállni a z elképzeléseid mellet. A szabadságkörön azt kell érteni, ameddig a felelősség köröd tart. Ezen a körön belül senki sem lépheti át, csak ha Te beengeded.

pld.: A saját holmijaid elrendelése (ha rendetlenség van, akkor már beleszólhatnak), hogyan tanulsz (ha rossz jegyeket szerzel akkor beleszólhatnak jogosan, de ha nem, akkor nem szólhatnak bele, csak ha megkérdezed őket), a barátaid megválogatása (ha rendesek, nem szólhatnak bele, de ha nem, és rosszra visznek, akkor már bele szólhatnak), stb...

Ezeket a saját határaidat (szabadságköröd) meg kell tanulnod megvédened, de a felelősségi körödön belül pedig neked kell elvégezned, amit kell, hogy mások ne kényszeríthessenek (jogosan) azok elvégzésére.