Ez személyiségzavar vagy üldözési mánia lenne?

Unokatestvérem viselkedését nem értem és senki nem érti. Huszonéves, van egy öccse és csodálatos szülei. Sokszor voltam náluk kiskoromban is és a mai napig. Mindig egyformán kezelték, szerették őket a szüleik, mindent megadtak nekik, mindenben támogatják őket. Egy pár éve viszont valahogy fura lett az unokatesóm. Kevesebbet akar beszélgetni a családdal, olyan felszínes dolgokról lehet csak beszélni vele, ha megkérdezem hogy van, mindig siet valahova alig válaszol. Pedig nincs sok dolga. Látszólag kiegyensúlyozott kapcsolatban él a barátjával. Sokszor állítja, hogy ő mindig háttérbe szorult a testvére mögött, mindenki a testvéréről beszél neki és elege van. Most egy találkozó során kijelentette, hogy őt senki nem hallgatja meg, a szülei lekezelik, kiforgatják a szavait és még sorolhatnám. Senki nem értette, mégis melyik mondatukra gondolt. Kérték többször, hogy üljenek le, mondja el az érzéseit, de mindig kitalálja, hogy nem érdemes, mert már előtte felzaklatják, meg se fogják hallgatni. Tavolodik a családtól és nem tudunk mit tenni. A barátjával se lehet leülni, megtiltotta neki. Ez valami pszichiátriai betegség lenne? Hogy lehet egyáltalán elérni, hogy egy ilyen ember eljusson pszichológushoz?