Mit lehet tenni a reggeli elviselhetetlen szorongás ellen?
Közvetlenül ébredéskor semmi bajom, ahogy beérek a munkahelyemre, már kezdődik is. Olyan érzés van a két karomban, mintha mázsás súlyok húznák le, elnehezedik, mintha be lenne feszülve, forróság érzet önt el, bizsereg. Nem tipikus zsibbadás, hanem mikor az ember jó erősen kinyújtózik, és utána ellazul. Vagy mikor a tejsav szétárad benne edzés után. Az a melegség érzet van jelen nagyon intenzíven. Ez megijeszt és szinte pánikrohamig spanolom magamat. Csak azt akarom, hogy múljon el minél gyorsabban, persze ezzel csak még idegesebb leszek és még jobban érzem ezt a karomban. Megjelennek a mentális tünetek, félek, halálfélelmem van, menekülni akarok, sírni akarok, nem tudom mit csináljak, de nem jó sehogy. Szívem szerint csak hazarohannék és aludnék.
Emellé társul egy olyan fokú álmosság, hogy alig bírom nyitva tartani a szememet, majd leesek a székről. Az álmosság ezek mellé a tünetek mellé kizárólag csak reggel-délelőtt jelentkezik. Ha este tör rám ez a fokú szorongás vagy napközben, akkor nem akarok elájulni az álmosságtól.
Ilyen 8-9 tájékán általában el szokott múlni, 7re járok dolgozni, 2 hónapja vagyok ezen a munkahelyen, pályakezdő könyvelőként.
A karom izmainak ezen érzését okozhatja szimplán csak a fáradtság és azt pörgetem túl? Vagy esetleg B-vitamin hiány? Mi lehet ez? Komolyan a hétköznapi (hétvégén általában nincs ilyen gondom) délelőttöket, reggeleket már elviselhetetlennek ítélem meg emiatt, a gondolkodásom is teljesen más ilyen állapotban. Már eleve így is indulok neki a napnak, hogy na ma ugyan mennyire leszek rosszul...
Lehet már depressziós is vagyok?
Estére, délutánra ezek a tünetek szinte teljesen elmúlnak, főleg akkor, ha tudom, hogy nem kell otthonról elmennem. Estére, elalvás előtt meg mintha kicseréltek volna, olyan vagyok, mint a szorongásos zavarom előtt.
Szedek antidepresszánst 2 éve, most megyek vissza a dokihoz jövőhéten, hogy valamit csináljunk, mert nem használ már.
23/L
Érdekli, hogy mi van velem, csak nem tudja, hogy tudna ezen segíteni. Én sem tudom neki megmondani, hogy neki mit kéne tennie, hogy nekem ne legyenek ilyen panaszaim, de nyilván nem tőle függ ez. Hanem attól, hogy magamat figyelgetem.
Meg azért neki sem egyszerű, hogy nem tudunk együtt olyan helyre menni, ahova a korunkbeliek.
Van persze, de nekem szinte mindig szorongással kezdődik. Ha egyedül megyek vagy mással megyek akkor is.
Ha társaságról van szó, akkor jobban szeretem ha mások jönnek hozzánk, nem mi megyünk. Valamiért mostanában újra félek az autóban, utazás közben.
16. Van, aki ilyen személyiség, ez nem feltétlen probléma vagy betegség. Vannak otthonülősebb emberek. Ha erre is van igényed, akkor jó. Ha nem akkor meg kéne vizsgálni, pontosan miért is alakult ez így ki nálad, talán valami trauma érhetett.
Ha az autóban félsz, mehettek tömegközeledéssel. Vagy az még rosszabb?
Már erre van igényem, de ezelőtt nem voltam ilyen. Mentem, szórakoztam, buliztam. Aztán jött a pánik, a szorongás és szépen lassan beszűkítette az életemet, így kedvem sincs már menni sehova.
Ha én vezetek akkor nincs gond, mert leköti annyira a figyelmemet, hogy ne foglalkozzak a rosszulléttel. Jobb szerintem, mint a tömegközlekedés, mert így legalább bármikor meg lehet állni. Volt már, hogy majdnem leszálltam a buszról a semmi közepén a pánikom miatt, de gyorsan helyreráztam magam.
Ha ilyen pánikok jönnek rád, akkor tényleg meg kéne vizsgálni, mi pontosan az oka. Csak úgy magától biztosan nem alakul ki.
Strandra se mentek ebben a melegben?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!