Miért nem tudok túllépni anyámon?

33 éves vagyok, házas, gyerekem van, saját egzisztenciám, nem függök a szüleimtől semmilyen szempontból. Max érzelmileg. A helyzet az, hogy anyám folyton kritizál, a külsőmet, az ízlésemet, mindent jobban akar tudni nálam, legszívesebben be se avatom semmibe, mert ha mégis folyton megbánom, hogy kár volt. Be akar folyton vonni a közte és apám közt lévő konfliktusokba, de "megköveteli" hogy az ő oldalára álljak, ha nem csak hümmögök, hanem olyat mondok, ami nem neki kedvez, akkor rámförmed miket beszélek, hogy hallgassak. Egyrészt úgy vagyok vele, hogy hol érdekel mit mond, nem foglalkozok vele, de valamiért mégis hat rám, egy részt úgy vagyok dolgokkal, hogy csakazért se, vagy éppen vágyok rá, hogy megmutassam neki, hogy igenis jó vagyok én is, igenis nincs igaza, de közben úgy vagyok vele, hogy na nehogy már az legyen, hogy miatta csinálom, mert ő jobban tudta. Olyan rombolóan hat rám ez az egész és fogalmam sincs miért nem tudom egyszerűen elengedni. Nem lehet vele beszélni, ha a saját érzéseimről beszélek, hogy nekem pl. valami rosszul esik, akkor támad, ordít, rikácsol, rám kiabálja, hogy akkor nem kell vele kommunikálnom, mert nekem semmi se jó... Néha úgy érzem, hogy legjobb lenne, ha többet nem is találkoznék vele, de akkor meg emésztem magam, meg jön a szöveggel, hogy de "az anyád vagyok"... Hogy lehet érzelmileg függetlenedni? Agyban oké, hogy túl kell ezen lépni meg mit tudom én, szedjem magam össze, legyek felnőtt stb. de mégis olyan mint valami bénító erő..