Miért vannak dühkitöréseim?

Általában nagyon nyugodt vagyok, semmin sem kapom fel a vizet, olyan dolog sem nagyon van amiért megharagudnék valakira, vagy ha mégis akkor megbocsátok könnyen mert tudom hogy haragnál vannak fontosabb dolgok is az életben. A komplexebb dolgok nem idegesítenek fel, nem kezdek kiabálni és türelmes vagyok, de egyszerűen ha anyámról van szó, olyan szinten ki tudok jönni a sodromból hogy azt senki nem teszi zsebre. Többen mondták már hogy ne kiabáljak vele mert nem illik, meg szegény. De egyszerűen annyira inkompatibilis a személyiségünk hogy néha nem bírom. Idegesít az hogy valamit elmondok neki, nem fogja fel, el kell mondjam még 3x és hiába felfogja hogy miről van szó de nem akarja elfogadni ha nekem van bizonyíthatóan igazam. Engem ez általában annyira idegesít, meg az is hogy elmondok valamit tényleg normális hangerőn többször és csak kérdezi ugyan azt a kérdést egymás után ugyan úgy vagy másképpen és komolyan ilyenkor már ordibálok vele. Meg azt vettem észre hogy ha valamit így erősebben, csúnyábban mondok akkor valamilyen csoda folytán képes egyből megérteni, felfogni. A viselkedésem mögött egyébként semmiféle rossz szándék nincs, egyszerűen nem bírom elviselni amit folyamatosan művel. Senki mással nem csináltam és nem is csinálom azt amit vele.

Ma már azt vágta a fejemhez hogy mentális beteg vagyok. De szerintem nem csak velem van a baj. Rengetegszer előfordult hogy nem is kiabáltam csak mondtam neki valami olyat ami nem tetszett neki (néha fáj az igazság az embereknek) és el kezdett velem ordítani, elhordani minden alja élőlénynek és megütött.

Szóval mi a véleményetek? Tanácstalan vagyok