A súlyos depresszió egy patt helyzet?
Minden depressziós kérdésnél látok olyan válaszokat, hogy 3 részre osztható a gyógyulás: megfelelő orvos, megfelelő gyógyszerek és a 3.: önerő.
Na már most aki sok éve súlyosan depressziós, annak nincs kitartása, nincs akaratereje. Nem tud pozitívan gondolkodni, hiszen a személyisége része lett a negatív gondolkodás. Aki azt mondja, hogy ez nem igaz, az sosem volt súlyosan depressziós. Értem itt azt, aki azt írja: jaj tavaly én is mély depresszióban voltam. Az nem mély depresszió. A mély depresszió 10+ éve tartja rabságban az embert.
Szóval innentől elbukott a dolog? Lehet a legjobb orvos és a legjobb kezelés, ha valaki képtelen magán változtatni annak annyi?
Én 10 éve vagyok depressziós. Eleinte azzal indult, hogy elhunyt az az a személy az életembe, akihez a leginkább ragaszkodtam: az anyukám hunyt el.
Sajnos úgy nőttem fel, hogy nem szocializálódtam, sok bántás megvetés ért. Kinevettek ok nélkül. Nem mindenki erős jellem, hát nekem ez betett.
Nem lettek barátaim, és anyu halálával úgy éreztem magamra maradtam.
Szerettem volna anyu halála után rá állni arra, hogy találjak valakit aki képes szeretni és elfogadni olyannak amilyen vagyok. De évről évre azt kellett látnom, hogy a mai világban csak annak van nője, akinek helyes pofija van, jó társasági ember, tele barátokkal és marhára helyes.
Hiába próbálkoztam, folyton az elutasításokat kaptam csak, pozitívat soha. És habár lehet hiba volt valahol, de nem mentem el soha orvoshoz.
Egyszerűen mai napig nem érzem úgy, hogy orvosolná a gondjaimat.
Nincs munkám, nem érdekelt semmi, sokszor még kikelni sincs kedvem az ágyból. Belebetegedtem, hogy soha sem voltam elég jó senkinek.
És IGEN. Lehet jönni azzal, hogy "hát de dolgozni kellene ember".
Nos nagyon sok ismerősöm van, akik dolgoznak, minden nap teszik a dolgukat, nem nyafogósak, még szórakoznak is, nem úgy mint én; de ugyan azon sorson osztoznak mint én: egyszerűen egy nőnek sem kellenek.
Itt ma már ha egy nőnek nem nedvesedik első ránézésre a nunija egy pasira, akkor már nem is vonzó és széles mosollyal közlik az olyannal, hogy kocc.
Nem akarják megismerni, nem adnak esélyt annak, hogy megszeressék a személyiségüket, ami által ami esetleg nem tetszik az elején, megszépülhetne időközben. Ma már csak az a pasi kell nekik, akitől nedvesek az elejétől.
Ez alapján meg azt mondom, mi értelme élni, ha el van véve az emberektől a boldogság lehetősége?
Utolsó!
Igen jól látod, dolgozni kéne/ illene. Mert ezek szerint van aki eltart. De ki ez a személy?
Nem azért dolgozik senki, hogy párja legyen.
Másrészt ha nem mész el sehova, nem fogsz ismerkedni. Hidd el szar szöveg de nem az első embernek fogsz kelleni.
Sajna már azt látom, hogy nem " divat" a párkapcsolat mindenki csak dugni akar. Aki kapcsolatban van azok csalják egymást,de fb-n ott posztolgatják " jujj de boldogság van"
Saját boldogságodat te kreálod.
Hát 1.borzasztó vagy. Csak azért depisnek lenni, mert nem sikerül a párkapcsolat elég nagy hülyeség. És semmi köze nincs a depresszióhoz. Rengeteg egyedülálló ember boldog, mert nem csak egy társtól lehet boldognak lenni.
A kérdezőnek: egy depis embernek is lehet akaratereje. És egy jó eltalált gyógyszer teljesen helyre is tudja billenteni.
Na igen. 7. a tipikus példa arra, amit írtam. Fél év 1 év alatt senki sem merül olyan depresszióba esni, mint pl amilyen állapotban az első kérdező van 10 év után.
Azt írtad, úgy érezted az egész fiatalságod rámegy a dologra. Nekem rá is ment. 15 éves korom körül már egészen biztosan kezdtem beleesni ebbe az állapotba. Most 31 vagyok. Az eddigi felnőtt életem depressziósan éltem le. Gyakorlatilag azt se tudom milyen a normális élet. Örülök, hogy rendbe jöttél. Talán ha nekem 15 éves koromban van aki segít, akkor én se lennék ilyen.
Az első válaszoló legnagyobb baja a párkapcsolat hiánya azt látom. Én ezen már rég túlléptem. Viszont munka tényleg kell. Mindegy mi, de menj el dolgozni mert rohadtul éhen fogsz halni ha nem lesz aki eltart.
3-4: lehet akaratereje. Nem feltétlenül van. Bajban vagyok úgy érzem :)
5: leírásod alapján talán te állsz a legközelebb ahhoz az állapothoz, amit én írtam, de van egy fontos különbség ami mellett nem lehet elmenni: nő vagy. Nem tudom hogy nézel ki, de egy nő bármilyen is mindig vannak férfiak, akik legyeskednek körülötte. Mi férfiak ilyenek vagyunk. De egy férfi csak akkor kell valakinek, ha már ő maga egy valaki. Ahogy te is írtad egy senki férfi nem kell senkinek. És hidd el ez pusztítja az önbizalmat, ami a depresszió még mélyebb vizeire visz. Egy nő még ha egy utolsó csöves is, akkor is lesz, aki "rámozdul" és ez talán ad egy kis tartást neki.
Nekem pl sosem volt hosszú kapcsolatom. Gondol magad pl az én helyzetembe. Nem volt olyan, hogy valaki szerelmes lett volna belém (vagy legalábbis soha senki sem mondta vagy jelezte ezt ha nem vettem volna észre). Te hogy éreznéd magad a helyemben? Egy kacat vagyok, ami senkinek sem kell. Pedig én dolgozom és nem is keresek rosszul. Csúnya sem vagyok, jó nem vagyok egy görög isten, de na. 2 fülem van amik szabályosak meg nincs rés a fogaim között, szal éppen rám lehet nézni,
nem dohányzom, nem vagyok alkoholista, ennekk ellenére senki nincs, akinek kellek. Pedig 20-25 éves koromig néha néha próbálkoztam is.
Nálam nem a párkapcsolat hiánya már a legrosszabb, csak a te válaszodra reflektáltam.
6-os azért ne hasonlítsunk már össze egy nőt meg egy férfit. Egy nő felé mindig nyitni fognak. Tök mindegy, hogy milyen lelkiállapotban van.
Mert a nőket úgy is sajnálni kell, meg támogatni. Így gondolkodnak a férfiak. Szóval ne, hogy azt hidd, ha férfi lennél és úgy lennél a saját állapotodban, a kutyát se érdekelnéd hidd el.
A férfiak szeretik a sebezhető nőket, pláne kihasználni.
Nekem is lehetett volna másabb az életem. Csak én rettegtem az emberektől, mert folyton bántottak és megvetettek. Kinevettek, és van, hogy mai napig kinevetnek, ha utcára megyek, pedig nem járok szakadt rongy ruhákban. Sőt, még azt se lehetne rám mondani, hogy igénytelen lennék, még is van aki ok nélkül röhögni kezd rajtam.
Nem mástól várom a boldogságot, mert egész jól tűrőm a magányomat. Nem vagyok kapcsolatfüggő se, mert akkor napi szinten próbálnék írogatni nőknek, de nem teszem.
És nem is azért vagyok depressziós, mert nem kellek senkinek. Inkább azért, hogy mennyi mindent elbasztam és hagytam magam lesüllyedni egy szintre, amit szerencsétlen elhunyt anyum biztos nem így akart volna.
Ja és az, hogy nem jönnek össze a nők munkanélküli faszikkal :D, hagyjuk már. Nem egyet látok, és láttam, aki csak azért mert jó pasi, mindig volt nője.
Továbbá van valaki, nevet nem fogok írni, twitch "celeb", élő livokat csinál, aminek annyi az értelme, hogy éjszaka megy a semmibe, és nőkkel flörtölget, beszélget. Ezzel szórakoztatja a nézőit. Na most ezen sokan veszekednének, de szerintem ezt nem lehet munkának nevezni. Még akkor se, ha a követői pénzzel támogatják a gyereket. Ő kijelentette, hogy nem fog többé dolgozni.
Jó pasi, jól néz ki, van nője is. Most jól megy a sora, de általában mindig megcsappan a néző tábora szeptembertől. Volt hogy hónapokig nem is kapott támogatást, csak ült otthon és videókat lesett a nézőivel. Mondta is, hogy azért nem megy semerre, mert nincs rá pénze. És tuti, hogy a rezsibe se tudott rendesen beszállni, de ugye a nők eltűrik, elég az, ha jól néz ki.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!