Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » A súlyos depresszió egy patt...

A súlyos depresszió egy patt helyzet?

Figyelt kérdés

Minden depressziós kérdésnél látok olyan válaszokat, hogy 3 részre osztható a gyógyulás: megfelelő orvos, megfelelő gyógyszerek és a 3.: önerő.

Na már most aki sok éve súlyosan depressziós, annak nincs kitartása, nincs akaratereje. Nem tud pozitívan gondolkodni, hiszen a személyisége része lett a negatív gondolkodás. Aki azt mondja, hogy ez nem igaz, az sosem volt súlyosan depressziós. Értem itt azt, aki azt írja: jaj tavaly én is mély depresszióban voltam. Az nem mély depresszió. A mély depresszió 10+ éve tartja rabságban az embert.

Szóval innentől elbukott a dolog? Lehet a legjobb orvos és a legjobb kezelés, ha valaki képtelen magán változtatni annak annyi?


2020. júl. 19. 05:04
1 2
 1/13 anonim válasza:
33%

Én 10 éve vagyok depressziós. Eleinte azzal indult, hogy elhunyt az az a személy az életembe, akihez a leginkább ragaszkodtam: az anyukám hunyt el.


Sajnos úgy nőttem fel, hogy nem szocializálódtam, sok bántás megvetés ért. Kinevettek ok nélkül. Nem mindenki erős jellem, hát nekem ez betett.

Nem lettek barátaim, és anyu halálával úgy éreztem magamra maradtam.


Szerettem volna anyu halála után rá állni arra, hogy találjak valakit aki képes szeretni és elfogadni olyannak amilyen vagyok. De évről évre azt kellett látnom, hogy a mai világban csak annak van nője, akinek helyes pofija van, jó társasági ember, tele barátokkal és marhára helyes.

Hiába próbálkoztam, folyton az elutasításokat kaptam csak, pozitívat soha. És habár lehet hiba volt valahol, de nem mentem el soha orvoshoz.

Egyszerűen mai napig nem érzem úgy, hogy orvosolná a gondjaimat.

Nincs munkám, nem érdekelt semmi, sokszor még kikelni sincs kedvem az ágyból. Belebetegedtem, hogy soha sem voltam elég jó senkinek.


És IGEN. Lehet jönni azzal, hogy "hát de dolgozni kellene ember".

Nos nagyon sok ismerősöm van, akik dolgoznak, minden nap teszik a dolgukat, nem nyafogósak, még szórakoznak is, nem úgy mint én; de ugyan azon sorson osztoznak mint én: egyszerűen egy nőnek sem kellenek.

Itt ma már ha egy nőnek nem nedvesedik első ránézésre a nunija egy pasira, akkor már nem is vonzó és széles mosollyal közlik az olyannal, hogy kocc.

Nem akarják megismerni, nem adnak esélyt annak, hogy megszeressék a személyiségüket, ami által ami esetleg nem tetszik az elején, megszépülhetne időközben. Ma már csak az a pasi kell nekik, akitől nedvesek az elejétől.


Ez alapján meg azt mondom, mi értelme élni, ha el van véve az emberektől a boldogság lehetősége?

2020. júl. 19. 05:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/13 anonim ***** válasza:
16%

Utolsó!


Igen jól látod, dolgozni kéne/ illene. Mert ezek szerint van aki eltart. De ki ez a személy?

Nem azért dolgozik senki, hogy párja legyen.


Másrészt ha nem mész el sehova, nem fogsz ismerkedni. Hidd el szar szöveg de nem az első embernek fogsz kelleni.

Sajna már azt látom, hogy nem " divat" a párkapcsolat mindenki csak dugni akar. Aki kapcsolatban van azok csalják egymást,de fb-n ott posztolgatják " jujj de boldogság van"


Saját boldogságodat te kreálod.

2020. júl. 19. 06:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/13 anonim ***** válasza:
68%

Hát 1.borzasztó vagy. Csak azért depisnek lenni, mert nem sikerül a párkapcsolat elég nagy hülyeség. És semmi köze nincs a depresszióhoz. Rengeteg egyedülálló ember boldog, mert nem csak egy társtól lehet boldognak lenni.

A kérdezőnek: egy depis embernek is lehet akaratereje. És egy jó eltalált gyógyszer teljesen helyre is tudja billenteni.

2020. júl. 19. 06:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/13 anonim ***** válasza:
39%
Az ilyen vélemény sosem népszerű, de mindamellett, hogy elfogadom, hogy betegség a depresszió, szerintem a gyógyszeres kezelés semmit nem ér. Egy dolog segít, ha valamilyen földöntúli erővel fogja magát az ember és benyúl abba a nagyon mély és sötét gödörbe, ahol a depressziós énje csücsül, és kihúzza. Ahogy mondtam, ehhez földöntúli erő kell, de senki és semmi más nem tudja talpra állítani a depressziós embert, kizárólag saját maga.
2020. júl. 19. 06:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/13 anonim ***** válasza:
Én is úgy érzem magam mint a kérdező. Nekem nagyon problémás volt a családi hátterem és eleve ebből fakadt egy belső fajdalom. Kamasz koromban még boldig voltam ennek ellenére a kortás csoport sokat segített de a munka világáb csöppenve annyi igazsagtalanságnak és stressznek voltam kiteve hogy elkezdtem nagyon erősen szorongani ami testi tüneteket is öltött és ez indított el a depresszió útján. Volt több sokéves párkapcsolatom de sajnos a rossz szülői minta miatt nem tanultam meg sem kötődni sem emberi priblémákat megoldani ráadasul nem is jól választottam a másik fél is rendszerint sérült volt így az ő reakciói is hibásak voltak aztán feladtuk a kínlódást. Vagy olyan párom volt mint a szüleim és ugyan azt éltem át mint mellettük. Ez nyilván nem épített hanem rombolt. A stori vége meg egy súlyos betegség lett ami akkora traumát okozott és akkorát csalódtam a környezrtemben és úgy az egesz emberiségben hogy tenyleg nagyon mély depresszióba sűlyedtem. Azóta kerülöm az embereket, félek tőlük, nincs erőm semmihez, mindig fáradt vagyok és minden bajom van. Nem alszom, szédülök és nem látom értelmét az életnek. En kértem pszichológusi segítséget is több helyen de nem lett jobb tőle. Sőt nem bántak velem emberként csak esetként meg lesajnáltak amitől én is még jobban sajnáltam magam így nem akarok több pazichomókust. Elég volt belőlük. Gyógyszert nem mert szedni mert félek a mellekhatásaitól. Egyedül élek nem tudom mi lenne ha hallucinálni kezdenék vagy rosszul lennék tőle. Én dolgozom. Nem is fogom ezt feladni. Régen a munkám a hivatasom volt. De ott is annyi igazsagtalanság ért hogy már nem érdekel. De engem nincs aki eltartson meg nem is akarnám így ez az egy megmaradt és ezzel a méltóságom is. Ha nem dolgoznék ki lennék szolgáltatva masoknak és az szörnyű lenne. Szerintem ez nagyon fontos! A munkat nem szabad feladni. Aki ezt teszi barmilyen rosszul van nem tusom megérteni. Én ia sírva megyek sokszor meg rosszul vagyok. De nem adhatja fel az ember a méltóságát barmilyen nehéz is. És ehhez az kell hogy el tudja tartani magát. Aki ezt feladja annak annyi nincs remény szerintem.
2020. júl. 19. 11:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/13 anonim ***** válasza:
Folyt. Az 1es hozzászólónak nagyon nincs igaza. Én nő vagyok és barmilyen szerencsetlen a történetem elég népszerű voltam a férfiak körében. Nem igaz hogy attól leszel boldog ha párod van. Az meg pláne nem hogy csak az kell a nőknek aki jól néz ki meg mindenkit a szex érdekel. Én sosem az alapján valasztottam és a barátnőim sem akik mind csinos népszerű lányok voltak. Azért nincs barátnőd mert egy szerencsetlen munkanélkülivel aki sajnaltatja magát senki nem akar lenni. Ne haragudj de te milyen értéket képviselsz? Semmilyet. Döglesz otthon és sajnálod magad. Lehetnél izmos meg szép arcú de akkor sem kellennél senkinek. Ráadasul azt sugárzid magadból mennyire béna vagy és szerintem mar haragszol is a női nemre ami szintén látszik. Nem a külső a fontoa hanem a kisugarzás az megszépíti azt is aki nem olyan sármos. Mint ahogy a csinos lány is egy pillanat alatt valhat nullává ha megszólal és primitív. Másrészt nem attól leszel boldog ha párod van. Ez egy marhaság. Magyarán a másiktól várod hogy boldoggá tegyen. Ez mekkora teher már! Neki mi köze a boldogtalansagodhoz? Miert vállalná ezt be valaki? Mikor tele van a világ vidám érdekes emberekkel. Miért vesződne valaki veled? Nekem pont ezért nincs parkapcsolatom. Ami nem vidam dolog és félek is hogy így marad. De én nem a férfiakat okolom emiatt. Tudom hogy lehetne és kellenék másoknak mert ha a jelenem nem is de a múltam érdekes és még talán maradt belőlem valami a régi énemből.De nekem azért nincs párom mert nem akarom hogy ilyennek lásson más. Nem akarok senkire ekkora terhet rakni. Nem vagyok akalmas egy kapcsolatra ebben az állapotban. Ha az ember épp magát sem tudja elviselni meg szeretni nem várhatja ezt el másoktól én úgy gondolom.
2020. júl. 19. 12:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/13 anonim ***** válasza:
En panikbeteg vagyok. Az elso fel ev utan en is igencsak megismerkedtem a depresszioval. Azt ereztem, hogy oda a fiatalsagom, nem tudom magam jol erezni, mert allandoan rosszul vagyok, rohamjaim vannak hazon kivul. Ezt tobben szova is tettek, elvesztettem a barataimat, a parom sem toleralta mar a dolgot. Kezdtem magamba fordulni. Eloszor nem is sejtettem, hogy ez depresszio. Allandoan csak aludni akartam, mert akkor jol voltam, akkor nem agyaltam, akkor nem voltam rosszul. Volt, hogy kamu indokkal nem mentem be a munkahelyemre, csak hogy aludhassak. Koran fekudtem le aludni es keson keltem, hogy minel kevesebbet legyek ebren. Aztan kezdtem felismerni, hogy ez mar egy ordogi kor. Meg fel evig jartam pszichologushoz, aztan kertem gyogyszert. A depimen rengeteget segitett, ezaltal egy kicsit a szorongason-panikon is. Adott egy kis loketet, elmulasztotta a rossz kedvemet, adott egy kis eleterot. Onnantol kezdve koran keltem, hogy minel tobb mindent tudjak csinalni aznap, es keson fekudtem, hogy minel tobb idot ki tudjak hasznalni ebren. Nem mondom, hogy gyogyszer nelkul nem sikerult volna, de nem ilyen gyorsan. Panikbeteg maradtam, de a depibol kintebb rangatott, meg ha az sem mult el teljesen, mar sokkal jobb a helyzet.
2020. júl. 19. 13:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/13 A kérdező kommentje:

Na igen. 7. a tipikus példa arra, amit írtam. Fél év 1 év alatt senki sem merül olyan depresszióba esni, mint pl amilyen állapotban az első kérdező van 10 év után.

Azt írtad, úgy érezted az egész fiatalságod rámegy a dologra. Nekem rá is ment. 15 éves korom körül már egészen biztosan kezdtem beleesni ebbe az állapotba. Most 31 vagyok. Az eddigi felnőtt életem depressziósan éltem le. Gyakorlatilag azt se tudom milyen a normális élet. Örülök, hogy rendbe jöttél. Talán ha nekem 15 éves koromban van aki segít, akkor én se lennék ilyen.

Az első válaszoló legnagyobb baja a párkapcsolat hiánya azt látom. Én ezen már rég túlléptem. Viszont munka tényleg kell. Mindegy mi, de menj el dolgozni mert rohadtul éhen fogsz halni ha nem lesz aki eltart.

3-4: lehet akaratereje. Nem feltétlenül van. Bajban vagyok úgy érzem :)

5: leírásod alapján talán te állsz a legközelebb ahhoz az állapothoz, amit én írtam, de van egy fontos különbség ami mellett nem lehet elmenni: nő vagy. Nem tudom hogy nézel ki, de egy nő bármilyen is mindig vannak férfiak, akik legyeskednek körülötte. Mi férfiak ilyenek vagyunk. De egy férfi csak akkor kell valakinek, ha már ő maga egy valaki. Ahogy te is írtad egy senki férfi nem kell senkinek. És hidd el ez pusztítja az önbizalmat, ami a depresszió még mélyebb vizeire visz. Egy nő még ha egy utolsó csöves is, akkor is lesz, aki "rámozdul" és ez talán ad egy kis tartást neki.

Nekem pl sosem volt hosszú kapcsolatom. Gondol magad pl az én helyzetembe. Nem volt olyan, hogy valaki szerelmes lett volna belém (vagy legalábbis soha senki sem mondta vagy jelezte ezt ha nem vettem volna észre). Te hogy éreznéd magad a helyemben? Egy kacat vagyok, ami senkinek sem kell. Pedig én dolgozom és nem is keresek rosszul. Csúnya sem vagyok, jó nem vagyok egy görög isten, de na. 2 fülem van amik szabályosak meg nincs rés a fogaim között, szal éppen rám lehet nézni,

nem dohányzom, nem vagyok alkoholista, ennekk ellenére senki nincs, akinek kellek. Pedig 20-25 éves koromig néha néha próbálkoztam is.

Nálam nem a párkapcsolat hiánya már a legrosszabb, csak a te válaszodra reflektáltam.

2020. júl. 19. 14:26
 9/13 anonim válasza:

6-os azért ne hasonlítsunk már össze egy nőt meg egy férfit. Egy nő felé mindig nyitni fognak. Tök mindegy, hogy milyen lelkiállapotban van.

Mert a nőket úgy is sajnálni kell, meg támogatni. Így gondolkodnak a férfiak. Szóval ne, hogy azt hidd, ha férfi lennél és úgy lennél a saját állapotodban, a kutyát se érdekelnéd hidd el.

A férfiak szeretik a sebezhető nőket, pláne kihasználni.

Nekem is lehetett volna másabb az életem. Csak én rettegtem az emberektől, mert folyton bántottak és megvetettek. Kinevettek, és van, hogy mai napig kinevetnek, ha utcára megyek, pedig nem járok szakadt rongy ruhákban. Sőt, még azt se lehetne rám mondani, hogy igénytelen lennék, még is van aki ok nélkül röhögni kezd rajtam.


Nem mástól várom a boldogságot, mert egész jól tűrőm a magányomat. Nem vagyok kapcsolatfüggő se, mert akkor napi szinten próbálnék írogatni nőknek, de nem teszem.

És nem is azért vagyok depressziós, mert nem kellek senkinek. Inkább azért, hogy mennyi mindent elbasztam és hagytam magam lesüllyedni egy szintre, amit szerencsétlen elhunyt anyum biztos nem így akart volna.


Ja és az, hogy nem jönnek össze a nők munkanélküli faszikkal :D, hagyjuk már. Nem egyet látok, és láttam, aki csak azért mert jó pasi, mindig volt nője.

Továbbá van valaki, nevet nem fogok írni, twitch "celeb", élő livokat csinál, aminek annyi az értelme, hogy éjszaka megy a semmibe, és nőkkel flörtölget, beszélget. Ezzel szórakoztatja a nézőit. Na most ezen sokan veszekednének, de szerintem ezt nem lehet munkának nevezni. Még akkor se, ha a követői pénzzel támogatják a gyereket. Ő kijelentette, hogy nem fog többé dolgozni.

Jó pasi, jól néz ki, van nője is. Most jól megy a sora, de általában mindig megcsappan a néző tábora szeptembertől. Volt hogy hónapokig nem is kapott támogatást, csak ült otthon és videókat lesett a nézőivel. Mondta is, hogy azért nem megy semerre, mert nincs rá pénze. És tuti, hogy a rezsibe se tudott rendesen beszállni, de ugye a nők eltűrik, elég az, ha jól néz ki.

2020. júl. 19. 16:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/13 anonim ***** válasza:
Tévedtek. Nem azért mert jól néz ki!!! Azért mert azt sugározza ő egy jó pasi, rohadtul meg van elégedve magával és elhiszi hogy bárkit megkaphat. Így nagy eséllyel meg is fog kapni mert akik látják azok is elhiszik róla. Veletek az a baj, hogy nem hiszitek el, ti azt sugározzátok, hogy nem kelletek senkinek. Sajnos ez látszik kívülről. A testtartásból a gesztusokból, a hanglejtésből mindenből. Nekem van több igazán ronda fiú ismerősöm, azért vagy munkájuk vagy megélhetésük van valamiből. Olyan is van közöttük aki még nem is fürdik rendszeresen és alkoholista és kihullott pár foga. De mindig van nője, mert ő nem gondolja balféknek magát és meg van elégedve magával. Ezt sugározza és ez kell a nőknek. A másik ismerősöm ugyan ilyen volt, senkinek nem kellett ezt is gondolta magáról. Aztán bekerült a hírekbe 2 napra és a kisvárosba ahol lakott hírtelen felkapták. Annyira elszáll a 2 hetes hírnévtől, hogy teljesen megváltozott, azóta mindig vannak női. Pedig előtte 10 évig senkije nem volt. Pedig nem lett se szebb se gazdagabb. Nőként pedig igen lenne aki hazavinne egy éjszakára biztosan. Csak ettől nem érezném jobban magam. És teljesen mindegy hogy nézek ki. Mikor kihúzva önbizalommal telve végig sétáltam egy szórakozó helyen akkor megfordultak sokan utánam és könnyű volt megismerkedni valakivel aki nekem is tetszett. De mióta össze vagyok törve átnéz rajtam mindenki. Nem lettem csúnyább, csak látszik. És ez nem vonzó! Ha van egy egy jobb napom megint megfordulnak utánam. Ezen múlik higgyétek el, nem a külsőn. Egyébként meg hiába kellek nőként "valakinek" nekem "valaki" nem kell. Nekem az kell aki nekem is megfelel. Nem lennék bárkivel. Azzal lennék akivel szebb az életem mint egyedül. A kapcsolat hab a tortán nem maga a torta. Csak nekem jelenleg tortám sincs így nincs mire habot rakni :(
2020. júl. 19. 18:30
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

További kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!