Hogyan lehet leküzdeni az öngyilkosság gondolatát?

6 éve kezdődött ez nálam, mivel akkor volt egy nehéz időszakom, amikor nem számíthattam senkire (ekkor még 7. osztályos voltam). Édesanyám ebben az évben nem volt otthon, testvéremmel éltem, apukámra pedig nem számíthattam.

Testvéremmel mindig is közömbös kapcsolatban voltam, és akkoriban anyukám volt az egyetlen, akivel bármiről tudtam beszélni. Az anyukámmal való kapcsolatom ezen egy év miatt jelentősen megváltozott, kezdtem elzárkózni előle lelki értelemben. Ezen időszakban volt is öngyilkossági kísérletem (viszont ez nem derült ki), vagdostam magam. Aztán idővel elmúlt az öngyilkosság gondolata. Egy évvel később, 8. osztályban újra előjött a gondolat, hogy véget vethetnék az életemnek, mert nem vagyok boldog, és nem sikerült sehogy sem boldogságot szereznem, csak álboldogságot.

Ezen időszakon is túl lettem valahogyan. Elkezdődött a gimnázium, új évfolyamtársak, új tanárok, új környezet stb.

Eléggé csendes, elzárkózott fiú voltam, pár barátra tudtam csak szert tenni, viszont őket sem tekintettem igaz barátaimnak, nem mertem nekik sem beszélni a lelki bajaimról. Újra önbántalmazáshoz folyamodtam.

Jelenleg 12. osztályos vagyok és az állapot semmiben sem javult, sőt. Akiket barátaimnak neveztem, azokkal is megszűnt a kapcsolatom, nincsen már egyáltalán senki sem akivel élvezet lenne beszélgetni. Itthon kellemetlen a légkör. Kijárási korlátozás időszaka alatt új hobbira tettem szert, viszont újra szomorú időszakomhoz érkeztem, és megint el kezdtem magamat vagdosni, ezúttal mélyebben. Esélytelen, hogy ezen hegek valaha elmúljanak, bár ez nem túlságosan foglalkoztat.

Napok óta öngyilkos hajlamom van, szeretném ezt valahogy leküzdeni, mert nem szeretnék felhagyni a hobbimmal, viszont a hobbim nem elég ahhoz, hogy ne vessek véget az életemnek. Mit tehetnék ebben a helyzetben? Szeretnék boldog lenni, őszintén mosolyogni, igaz barátot szerezni, és ÉLNI.

Kérlek ne írjátok, hogy "öld meg magad te *******", stb., mert az nem segít.

Azoknak nagyon megköszönöm akik segítenek. Szeretnék túl lépni ezen a korszakomon. Telefonos segélyvonalat nem szeretnék felkeresni, mert attól félek, hogy akkor azt a szüleim valahogyan megtudnák, amit nem szeretnék, mert akkor csak sokkal rosszabbul érezném magamat.