Hogyan lehet leküzdeni az öngyilkosság gondolatát?
6 éve kezdődött ez nálam, mivel akkor volt egy nehéz időszakom, amikor nem számíthattam senkire (ekkor még 7. osztályos voltam). Édesanyám ebben az évben nem volt otthon, testvéremmel éltem, apukámra pedig nem számíthattam.
Testvéremmel mindig is közömbös kapcsolatban voltam, és akkoriban anyukám volt az egyetlen, akivel bármiről tudtam beszélni. Az anyukámmal való kapcsolatom ezen egy év miatt jelentősen megváltozott, kezdtem elzárkózni előle lelki értelemben. Ezen időszakban volt is öngyilkossági kísérletem (viszont ez nem derült ki), vagdostam magam. Aztán idővel elmúlt az öngyilkosság gondolata. Egy évvel később, 8. osztályban újra előjött a gondolat, hogy véget vethetnék az életemnek, mert nem vagyok boldog, és nem sikerült sehogy sem boldogságot szereznem, csak álboldogságot.
Ezen időszakon is túl lettem valahogyan. Elkezdődött a gimnázium, új évfolyamtársak, új tanárok, új környezet stb.
Eléggé csendes, elzárkózott fiú voltam, pár barátra tudtam csak szert tenni, viszont őket sem tekintettem igaz barátaimnak, nem mertem nekik sem beszélni a lelki bajaimról. Újra önbántalmazáshoz folyamodtam.
Jelenleg 12. osztályos vagyok és az állapot semmiben sem javult, sőt. Akiket barátaimnak neveztem, azokkal is megszűnt a kapcsolatom, nincsen már egyáltalán senki sem akivel élvezet lenne beszélgetni. Itthon kellemetlen a légkör. Kijárási korlátozás időszaka alatt új hobbira tettem szert, viszont újra szomorú időszakomhoz érkeztem, és megint el kezdtem magamat vagdosni, ezúttal mélyebben. Esélytelen, hogy ezen hegek valaha elmúljanak, bár ez nem túlságosan foglalkoztat.
Napok óta öngyilkos hajlamom van, szeretném ezt valahogy leküzdeni, mert nem szeretnék felhagyni a hobbimmal, viszont a hobbim nem elég ahhoz, hogy ne vessek véget az életemnek. Mit tehetnék ebben a helyzetben? Szeretnék boldog lenni, őszintén mosolyogni, igaz barátot szerezni, és ÉLNI.
Kérlek ne írjátok, hogy "öld meg magad te *******", stb., mert az nem segít.
Azoknak nagyon megköszönöm akik segítenek. Szeretnék túl lépni ezen a korszakomon. Telefonos segélyvonalat nem szeretnék felkeresni, mert attól félek, hogy akkor azt a szüleim valahogyan megtudnák, amit nem szeretnék, mert akkor csak sokkal rosszabbul érezném magamat.
Ismerek valakit, aki annyi idősen, mint most te, ugyanúgy vagdosta magát. Aztán később úgy hozta az élet, hogy olyan kilátástalan helyzetbe került, hogy visszasírta a régi szép vagdosós időszakot. Amikor tényleg komolyra fordult a dolog, akkor már nem olyan jó ötlet az a vagdosósdi. Annak már valódi tétje lett volna. Összeszedte magát, talpra állt. Mostanra van családja, gyerekei, jól menő vállalkozása. Imádja az életet. Utazgat. Rengeteg barátja van. De a hegek mindig látszani fognak.
Gondolj arra, hogy a te helyzeted nem is olyan szörnyű most. Ha ennyi miatt feladod, attól a világ ugyanúgy menni fog előre. Csak te egy csomó jó dologból ki fogsz maradni. Olyan igazán jó dolgokból, amiket ilyen fiatalon még csak el sem tudsz képzelni.
Szép az élet, kár lenne kimaradni belőle. Legyél önzőbb, vedd ki a részedet belőle te is. Megérdemled.
A hisztis tiniző válaszolókat jelentettem, remélem, mihamarabb törlésre kerülnek az érzéketlen, buta kommentek. :)
Nem tudom, a jelenlegi helyzetben mennyire van lehetőség iskolapszichológus segítségét igénybe venni. Nálunk az egyetemen online is volt ebben a koronás félévben...
Egyébként ha 12. osztályba jársz (gondolom, szeptembertől kezded?), akkor 18 múltál, vagy hamarosan betöltöd. Akkor pedig simán úgy dönthetsz, hogy nem kötöd a szüleid orrára, mizu veled. Ez annak az utóhatása lehet, hogy a szüleidre nem számíthattál sajnos.
Köszönöm a kommenteket.
Idén végeztem a gimnáziummal, ami azt jelenti, hogy szeptembertől lehetnék egyetemista, ha felvesznek.
19 éves vagyok, nemsokára 20. Szüleimmel erről nem szeretnék beszélni, mert csak kínos lenne és részben lehordana. Mondaná, hogy ne hülyéskedjek, úgysem gondolom komolyan stb.
Gondoltam rá, hogy beszélek az egyik barátommal, akit még kedvelek is, bár ő mostanában nem ér rá.
Szia,
Mindenkiben és magadban is törekedj mindig csak a jót észre venni és az ima is sokat segíthet. És ahogy az előző válaszoló is írja mentálhigiéniás szakember is segíthet.
Jobbulást és áldott vidám napot!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!