Mit csináljak ha nincs életcélom?

Szerintem neked jó életed van, nincs itt olyan nagy gond

Ha vége a koronavirus témának akkor menj el szórakozni,kirándulni, utazni más országokba

Kissé szerintem bele vagy a munkádba már fásulva dehát gondolj abba bele,hogy mindenki dolgozik és mindenkinek a töke tele van főleg ha a cégnél még olyan munkatársak is vannak ahol szándékos rosszindulatból még idegelik is az embert és nem tudja még a munkáját normálisan se végezni

Vagy vannak olyanok akik kemény fizikai munkát végeznek és örülnek ha hazaérnek egy fárasztó nap végén 10 órányi nehéz fizikális munka után

Vannak nálad sokkal de sokkal rosszabb helyzetben lévő emberek gondolj erre és dobd fel az életed hétvégente vagy szabadságon

Szerintem nagyon nem vagy egyedül ezzel a problémával.

Szomorú, de nagyon sok ember - akinek látszólag megvan mindene amire mások vágynak - egyszerűen értelmetlennek, és üresnek érzi magát, és a mindennapjait.

Viszont, szerintem van egy határ úgymond, ami után már el kell gondolkozni, hogy esetleg az illető segítséget kérjen.

Ne gondold, hogy a depresszió mindig látható dolog. Ezt úgy értem, hogy említetted, hogy nem úgy kell elképzelni, hogy depressziós vagy és nem lehet hozzád szólni, mert te akkor is ugyanolyan vagy, csak negatív gondolatokkal.

A depressziónak nem minden esetben vannak látható jelei.

Nagyon sokan, ahogy te is mondod, látszólag jól elvannak, teszik a dolgukat, jönnek-mennek, dolgoznak, élik az életüket - de belül valami egészen más zajlik.

Remélem nem veszed zokon, és bár nem vagyok se orvos, se pszichológus, de én javasolnám neked, hogy keress fel egy pszichológust.

Semmi esetre sem elhanyagolható az, hogy úgy érzed sokszor, hogy legszívesebben öngyilkos lennél.

Azt nem hiszem, hogy meg fogsz kattanni, de ha elfogadod a tanácsom, ne vedd ezeket az érzéseket félvállról. Ezek jelentenek valamit, és igenis foglalkozni kell velük, szakember segítségével.

Remélem te nem tartozol azok közé az emberek közé, akik zsigerből elutasítják az ilyesfajta segítségkérést.

Hidd el, sokat segít, megéri.

Az életnek az az értelme, hogy jól érezzük magunkat benne amig élünk,éljük azt bárhogy normális emberi keretek között persze

Beszélned kéne tényleg egy phszihológussal ezekről a dolgokról, hogy nem látod az élet értelmét meg,hogy megölnéd magad néha

Introvertált vagy.

Én megértelek.

Neked más fontos.

Engem nem érdekel a nyaralás,a külsőséges,ami felbecsülhetetlen,az a szabadság,a sok szabadidő.

A mai világban ettől fosztják meg az embereket,tárgyakért cserében.

Aki magamutogató,extrovertált,azoknak ez élet,a többieknek szenvedés.

Igen,a home office már jobb,mert legalább nem kell kimozdulni,azzal sem megy az idő kárba.

Szerintem te pont olyan típus vagy, mint en is, aki rengeteget elmélkedik es azon kevesek közé tartozunk, akik látják, hogy hogy az életnek es az élet körforgasanak a világon semmi értelme nincs. Megszületünk, majd minden nap azzal a tudattal kell élnünk, hogy egyszer véget er az egész. Mégis hogy várhatják el tőlünk, hogy ezzel a tudattal éljünk es jól érezzük magunkat a mindennapokban. Sokszor mikor az időseket nézem, nem is értem, hogy hogy nem őrültek még meg. Megoregedtek, az életük legrosszabb időszakában vannak, tudjak, hogy az éltünk 90 százalékát mar leélték, ott vannak sokkal rosszabb külsővel, sokkal gyengébben, akar sokat betegeskedve... en fiatalon közel állok az őrülethez, fogalmam sincs, hogy mi lenne velem idősen.

Fogalmam sincs mennyire megértem, amit az eutanáziáról mondtál. En évek óta gondolkodom az ongyilkossagon, de drasztikus módszerekhez nem tudnék folyamodni.

Bár azt hozzáteszem, hogy a helyzetünk nagyon más, nekem évek óta súlyos depressziom van, személyiségzavarom is, a munkám nagyon instabil, jelenleg nincs is a virus miatt, amibe szinten kezdek beleőrülni... szóval megértelek.

#1, Egy nehéz helyzetben lévő embernek szerintem sosem szabadna azt mondani, hogy vannak ennél rosszabb helyzetben lévők is. Ez így való igaz, de ez egy elkeseredett emberben (akaratlanul is) még rosszabb érzéseket kelthet, "az én problémám nem is számít másokéhoz képest, mégis nyafogok" stb.

"Attól még senki

és semmi nem jó, hogy van

nála rosszabb is." - Fodor Ákos

Az én véleményem pedig, amint már írták előttem, vannak olyan emberek (köztük én is), akik az átlagnál többet gondolkodnak az élet értelmén, a saját kárukra. Nekem is megvan mindenem, nyaralok, bulizok, vannak barátaim, családom, mégis minden nap gondolok rá, hogy "basszus, de jó lenne elaludni és nem kelni fel". Én bántottam már magam, és nem esküdnék meg, hogy nem fogom újra csinálni, de nem így szeretnék elmenni. Csak meg akarok szűnni.

Nemtudom, hogy vannak-e "gyárilag" ilyen emberek, vagy a legtöbbjüknél mentális betegség hatása, de szerintem pszichológushoz még "egészségesen" is érdemes lenne néha ellátogatni, ha megteheti az ember.