Mi baja lehet? Ezt lehetne kezelni, ha felkeresne pszichiátert?

A volt páromról van szó.

26 éves.

Teljesen másnak mutatta magát, mint aki valójában, szerencsére hamar fèny derült arra, hogy milyen.

Bekèpzel dolgokat és képes volt olyasmiért bántani, ami sosem történt meg csak ő hitte.

Bezárt a lakásába, mert azt gondolta, hogy úgysem haza megyek. Nagyon megijesztett. Szakítottam, de egy héttel később adtam megegy esélyt magunknak. Hiba volt.

Azzal vádolt, hogy megcsaltam ráadásul rendszeresen, még történeteket is kitalált és azt állította, hogy én vallottam be, nem ő találja ki ezeket, hanem én meséltem. Pedig nem meséltem ilyesmit hisz nem is történt meg. Egyik alkalommal összetörte a telefonomat és fojtogatott.

Elhagytam, mert fèltem tőle, sajnos kiszámíthatatlan, sose tudhattam mikor jut valami eszébe és azt sem, hogy mit váltana még ki belőle.

Nem fogadta el a szakítást és keresgèlt.

Másik Facebook profilról lánynak kiadva magát (mint egy jó barát, munkatárs) írt nekem, hogy szegény XY szeret téged, tönkretetted, hiányzol neki, látogasd meg, én meg tudnám neki adni azt a szeretet, amit te nem, de te kellesz neki stb.

Később bevallotta, hogy ő az, de egyébként is tudtam.

Folyamatosan vádaskodik és elhord mindennek engem is és a barátaimat is.

A fejébe vette, hogy nincsenek önálló gondolataim , engem biztos mások irányítanak és a barátaim hibája, hogy elhagytam, mert telebeszèltèk a fejem, szerinte nem is barátok , ő úgy gondolja irigyeltèk a boldogságot tőlem, ezért győztek meg arról, hogy szakítsak. Dühös rájuk, azt mondta bosszút áll , egyik barátnőm párját fel is kereste és hazudozott, hogy barátnőm megcsalja. Természetesen nem ért el semmit.

Egyáltalán nem úgy vannak a dolgok, ahogy ő gondolja.

Hiába mondtam, hogy az agresszív viselkedése és az, hogy gusztustalanul beszél velem az oka a szakításnak, nem hiszi el, azt mondja, hogy hazudok. Minimális szinten sem mutat semmi megbánást, úgy gondolja, hogy ezeket megèrdemlem. Nem érti miért nem vagyok vele. Elmondtam őszintén, hogy tartok tőle vagyis attól, hogy fog még bántani. Azt mondta, hogy ne viselkedjek úgy, hogy azt érdemeljem és akkor nem fog. Holott semmit se csináltam.

Én inkább kiszálltam ebből, mert úgy éreztem, hogy tehetetlen vagyok.

Nem gondolom, hogy valaha is orvoshoz fordulna hiszen ő nem gondolja, hogy vele bármi gond lenne csak engem érdekel, hogy egyébként tudnának mit kezdeni ezzel? Van erre valamiféle kezelési mód?