Vonzódni a pszichológusodhoz, pszichiáteredhez. Mi történt a te esetedben?

Az én régi pszichológusom olyan ártatlannak tetteti magát, hogy nem lehet nem szeretni. Sírtam, amikor véget ért a terápia. Szerintem nem tudta, hogy tetszik nekem, nagyon szégyenlős is volt, én meg sokáig távolságtartó, pont azért, mert képes vagyok mindenkibe beleesni (mint általában egy BPD-s) de nem akartam tiszteletlen lenni, de azért a tudatalatti dolgozott, és voltak erotikus álmaim is vele. Az elzárkózás valószínűleg hátráltatott a fejlődésemben egyébként. Egyszer azért megöleltem :')

Nő vagyok, ő férfi. Korábban csak nőkhöz jártam, és bár tudok nővel is kapcsolatban lenni, mindig azt éreztem velük, hogy nem értik, nem veszik komolyan, amit mondok, és/vagy csak szórakoznak velem, mint egy kísérleti patkánnyal. Köztük volt olyan, aki az egyik pillanatban lerohant a szeretetével és ölelésével, a másikban meg felelősségre vont az érzelmeimért, ha mondjuk elmeséltem neki, hogy megvert az anyám ("ó, de biztos nem volt az olyan súlyos! Csak szeretetből tette!" - mondta), megsértődött, mert megosztottam vele, hogy nagyon sokat kellett várnom az ellátásra, és ez is amolyan elutasítás-élmény volt számomra, amikor meg menstruált, nekem kellett összekaparni azzal, hogy inkább visszafogottan, szinte néma csendben ültem mellette a rendelőben, meg megkínáltam fájdalomcsillapítóval, annyira látványosan szenvedett. Aztán kitalálta, hogy járjak hozzá csoportra, ahol csak dumcsiztunk egy szerencsétlen csaj szerelmi problémájáról, ami egyszerűen nem volt mérhető mások gondjaihoz, mindenféle visszajelzés nélkül, ha valaki proaktívan előrukkolt volna valami ötlettel, azt visszautasította.

Egyébként is anya problémáim vannak, szóval nőhöz soha többet nem akarok menni. A pasikkal mindig jobban kijöttem. Szóval senki se nem alapján válasszon, hanem akinek szívesebben megnyílik.

Nekem a pszichiáterem asszisztensnőjébe sikerült alaposan belezúgnom.

Józanon belátom, hogy a magánrendelő marketingjéhez tartozik a kedvesség,

de ezt én szimpátiaként vettem magamra.... - miszerint nem is én kezdeményeztem.

Még a tegeződésig sem jutottunk el,

"szigorúan" tartjuk a határokat,

de

a kisfiával együtt elhívtam üzemlátogatásra a munkahelyemre.

(Állítólag sok minden beleférhet egy pszichoterápiába,

viszont abszolút tabu rendelőn kívül találkozgatni,

szerencsémre ez nekem csodásan megadatott a kisfiának kitalált programmal.

Beérem ennyivel, nem fogom zaklatni szerelmemmel.)