Hogyan tudnám elhagyni a túlgondolásaimat, meg a féltékenységemet? 18/f

Egyes a humoránál van, a bibi csak az, hogy a féltékenység belülről fakad, nem külső körülmények váltják ki. Van aki akkor se féltékeny, ha a párja a legfélreérthetőbben viselkedik, más meg akkor is féltékeny, ha a pár otthon ül egész nap. Úgyhogy ha szakítasz is és újat keresel, biztosan találsz okot majd ismét a féltékenységre, az agyad nem fog cserben hagyni, hiszen ott születik minden.

Ezen tényleg sokat segít az önismereti munka, a pszichoterápia, de nagy mázli kell ahhoz, hogy tb-finanszírozott pszichológusok között jót találj. Azért próbáld meg. Az semmit nem jelent, hogy melyiknek van "jó híre", mert mindenkinek más jön be. A lényeg, hogy tudj azonosulni dolgokkal, amik elhangzanak a foglalkozáson, ne csak elfogadd vagy elhidd őket, hanem vizsgáld meg, hogy tényleg érvényes-e az esetedben. Az is jellemzője egy jó terápiának, ha megmozgat érzelmileg és elgondolkodsz dolgokon, összefüggéseken. Ha a pszichológus ítélkezik, illetve kijelent dolgokat, ahelyett hogy csak felvetné, megkérdezné őket, az nem feltétlenül jó. Mármint az ítélkezés az kifejezetten rossz, de olvastam már itt olyat, hogy valakit olyan szakemberrel hozott össze a (bal)sors, hogy szabályosan bírálta a klienst. Az ilyet ott kell hagyni és újat kell keresni, mert nagyon sok jó terapeuta is van, akinél tényleg sokat lehet fejlődni. Egy jó terapeutával azt érzed, hogy együttérez veled és a Te oldaladon áll. Persze ez nem abban nyilvánul meg, hogy a másik oldalt elítéli, hanem abban, hogy érdekled és támogat.

Minden befektetett energia (akár pénz, idő) megéri egy működő pszichoterápiával, mert nemcsak az önértékelésed áll majd be normálisra, de sok olyan dolog is javul majd, amire azt hitted, hogy megváltoztathatatlan.