Miért nem vagyok képes anyukámat közel engedni magamhoz?

Anyukám egyedül nevel engem és a testvéremet, apukánk meghalt.

Anyukámon látom, hogy nagyon magányos, hogy vágyik a szeretetre, amit csak tőlünk tud már megkapni

Viszont nem tudom miért, de nem vagyok képes valamiért közel engedni őt magamhoz,de nem direkt,mert belül nagyon szeretnék ott lenni neki, de a való életben nem megy. Valamiért mindig csak bántom, flegma vagyok vele, mindig felingerlem magam, egyedül hagyom és közben meg sírok a szobámban, hogy miért csináltam ezt, ha nem akarom.

A személyisegem nagyon érzékeny és sok szeretetet is igénylek, viszont nap mint nap ezt a szeretetet ami bennem van át is adom a barátaimnak ismerőseimnek, nagyon szoktam velük ezt érezteti, hogy mennyire szeretem őket és hogy milyen fontosak. Szeretem is ezt fordítva érezni, viszont ahogy anyukamra kerül a sor, nem tudom ezt átadni, sőt befogadni sem tudom tőle, még fel is ingerlem magam, pedig nem akarom, mert nagyon szeretem. Ő az aki a világon a legjobban támogat és szeret, semmi rosszat soha nem csinált, és emiatt, hogy én meg így bántom lelkileg nagyon rosszul érzem magam, rengeteget sírok emiatt.

Valaki megtudná mondani, hogy ez miért van és hogy hogyan tudnék ezen változtatni, mert egyszerűen elmodani nem tudom mennyire szeretnék, de nem megy