A borderline-ok a szerelmet is felfokozva érzik és élik meg?

Én is érzek ugyan ilyet.. Aki nagyon tetszik, az 3 orszagnyira lakik és nem is tervezi, hogy Magyarországon éljen. Viszont nem is keres.. Hogy esetleg megkerdezze nem mennek e én külföldre, hogy együtt lehessünk. Egyszerűen nem erdeklem annyira.. És ez fáj. Szerintem úgy van vele, hogy velem túl bonyolult a szitu, és egyszerűbb ott kint találni lányt. És tudom, hogy előbb vagy utóbb a közösségi oldalakon felbukkan a képei között majd egy lány is és előre félek attól a pillanattól, amikor majd meglatom. Azért félek, mert tudom, hogy ezeket a fájdalmakat felfokozva érzem, annyira, hogy azt érzem mintha megolne..

A legabnormalisabb az egészben az, hogy még csak soha nem is láttuk egymást.. Emiatt még égetőbb érzés, mert így sosem tudom meg hogy milyen lett volna.. Ha legalább egyszer tudtunk volna találkozni, már lehetne véleményem róla.. Lehet akkor már nem is kellene, ami megváltás lenne, mert kínzó az az érzés, amikor akarsz valakit, de ő téged nem. Ha viszont kiderulne, hogy eloben nem is működne, akkor végre elfelejthetnem. De röhejes vagyok, mert úgy viselkedem, mintha legalábbis életem szerelme lakna 3 országgal odébb és hogy mekkorát vesztettem, de közben még csak nem is láttam.. NA EZT CSINÁLJA EGY BORDERLINE!

És ha az sem segit akkor mi marad??!

Ezer terápiára jártam már.. Látszik mennyi eredménye lett. KB semmi. Mert elmulni nem fog. Akkor mi értelme? Ráadásul egy csomó pénz és eredménytelenül. Azért se járok már, mert nincs pénzem rá.