Miért van az, hogy az embereknek antidepresszánst adnak, ahelyett, hogy a depressziót, boldogtalanságot okozó rendszerbeli tényezőket változtatnák meg?

Mert a kiváltó okok kezelése sok helyzetben lehetetlen.A tüneti kezelés pedig hosszútávon sok betegnél hatékonynak bizonyult, mivel a gyógyszerek segítenek elérni egy optimális, tünetmentes állapot. Ami azt jelenti hogy elkerülhető az életminőség drasztikus romlása, tehát a pszichés betegek képesek lesznek normális életet élni vele, úgy hogy a betegségük lehetőleg ne akadályozza őket.

A világ megváltoztatása meg lehetetlen. Amire képes az átlagember az maximum a saját életmódjának megváltoztatása, de ez sem opció minden esetben. Nem tudom hogy más orvosok hogyan dolgoznak, de speciel az én pszichiáterem a gyógyszerek kiírása mellett rendszeresen tanácsokat ad nekem, új dolgokat tanít, ha van egy problémám akkor meg megbeszéljük és megpróbáljuk ketten megoldani. A gyógyszer csak egy eszköz, de nem megoldás. Viszont, vannak esetek amikor egyszerűen MUSZÁJ a betegnek gyógyszert adni, mert nincs más lehetőség. Lehetséges hogy körülötte minden csodás, felesége van, fizetésemelést kapott a munkahelyen, hazafelé meg talált az utcán egy ötezrest, de minden jó dolog ellenére nem tudja elkerülni hogy napjában 4X-5X alkalommal pánikrohamot kapjon, ezen kívül 24 órából 16-ot derealizálva tölt. Így, lehetetlen dolgozni, lehetetlen tanulni, egyáltalán lehetetlen bármit is csinálni. És, ez az állapot nem fog megváltozni akkor sem ha maga a világ változik. Ez egy betegség. A környezeti hatások is tesznek hozzá ugyan, de nem azok okozzák, hanem az agyban felborult biokémiai folyamatok. A gyógyszer pedig arra van hogy ezeket a folyamatokat visszabillentse a normális szintre.

Sokáig egyetértettem volna veled kérdező, most már egy kicsit máshogy látom. Nem hiszem, hogy minden esetben megoldás a gyógyszer, pláne nem terápia nélkül, csak úgy szedni a pirulákat a semmibe. De igenis megvan az antidepresszánsok létjogosultsága. Nagyon összetett kérdés, hogy miért is alakul ki a depresszió, és leegyszerűsítve elintézhető annyival, hogy az agy biokémiai összetevői felborulnak. Szerintem azért ez sem csak úgy magától történik, hanem mindig van valami oka, de sokszor ezek az okok annyira mélyen vannak, hogy még magának sem meri, tudja bevallani az ember. Ezért lenne fontos szerintem a terápia, amivel egyre közelebb kerülhet magához az illető, ahhoz, hogy ki is ő, mitől szorong, milyen gondolatai vannak.

Nagyon sok eset van és itt most nem a súlyos esetekről beszélek pl súlyos skizofréniáról, mániás depresszióról, ahol egyértelműen kell a gyógyszer ÉS terápia. Hanem akkor beszéljünk egy "sima" depresszióról vagy szorongásról - sok esetben a terápia haszontalan, mert sokakban a szorongás és depresszió mellett nagy fokú bizalmatlanság is kiépül (már ha magamból indulok ki), egyszerűen nem tudnak együttműködni, egyről a kettőre haladni, előrelépkedni. Úgy képzeéd el, mintha körbe-körbe szaladgálnál, amiben aztán rohadtul kifáradsz és csak még jobban kimerülsz.

Meglátásom szerint a gyógyszer ezt az "ördögi kört" töri meg és teszi lehetővé, hogy egy kicsit máshogy szemléljük a dolgokat, egy fokkal egészségesebben, így nem fogod annyira belepörgetni magad a negatív gondolatokba, érzésekbe és sokkal több energia marad a terápia többi részére. Illetve egy olyan embernek, aki rettegésben nőtt fel valami miatt, egy ilyen gyógyszer megmutatja az agynak, hogy milyen érzés kicsit felengedni. Rengeteget tud segíteni, természetesen ez az ideális helyzet, tisztában vagyok vele, hogy nagyon sokan mindenféle más terápia nélkül szedik a gyógyszereket, amivel nem értek egyet én sem.

De a gond nem a gyógyszerekkel van szerintem, hanem a rendszerrel. Ugyanúgy, mint ahogy a gond nem a számítógépekkel, tévékkel van, hanem azzal, ha nem megfelelően vagy túlzott mértékben használjuk őket.

Két szó a válasz:

-egyszerűbb

-olcsóbb

Vannak olyan emberek akiknek erősebb az idegrendszere, gyorsan tudnak alkalmazkodni a környezetváltozásokhoz, könnyebben feldolgozzák a traumákat stb.. Meg vannak olyanok mint én is, évek után is képes vagyok szorongani kis hülyeségeken, ezeréves sérelmeken, baromi nehezen találom meg bárhol is a helyem, szintúgy nagyon nehezen birkózom meg a mindennapi normális élettel járó stresszel.. Külső szemlélőként nagyon könnyű azt mondani, hogy miért nem változtatjuk meg az életkörülményeinket.. Általában a felelőséggel járó munkából lehet normálisan megélni, ezek pedig mind stresszel járnak változó mértékben. Ezzel egy átlag ember talán simán megbirkózik, de nekünk, akiknek gyengébb az idegrendszere már nem biztos. De nem csak a munka, hanem ezer más dologtól is lehetsz depressziós, ami szintén az érzékeny idegrendszerre vezethető vissza. Depressziós pedig gondolom még sosem voltál, nem tudod milyen napokon át csak a plafont bámulni, mert az elméd annyira fáradt, hogy még annyi motivációd sincsen, hogy az ágyból kikelj és pl csinálj magadnak egy reggelit.. Nemhogy nekikezdeni mondjuk egy egyetemnek, nyelvtanulásnak, vagy akárminek amitől megváltozhatna az életed.

Azzal viszont egyetértek, hogy az állami ellátás jelenleg alkalmatlan arra, hogy bárkit is normálisan meggyógyítson. Futószalag szerű az egész, van 15 perced elmondani a problémád, a doki unott arccal felír egy bogyót, ha nem működik meg egy másikat. Fizetős ellátás esetén valamivel más a helyzet, de rengetegen nem tehetik meg hogy havonta többször is kiadjanak 10-20-30 ezer forintot egy 50 perces konzultációra..

26. Szerintem olyan nincs, hogy nincs oka a dolognak. Maxum nem egyértelmű az ok és minden tökéletesnek TŰNIK de a felszin alatt nagyon mélyen van valami ami nem stimmel.

Sajnos én a magán pszichológuskban is csalódtam. Biztos van jó is valahol. De mire azt megtalálod inged gatyád rámegy. És utána sem egy instant megoldás, gyakran évekig kell járni hogy legyen eredmény. Kinek van erre pénze. :( sajonos ahogy írta valaki a bogyó olcsóbb és egyszerűbb. Csak ahogy látom nem mindendenkinek használ. Sőt sokan rosszabbul lesznek tőle. Így hogy merjen belevágni az ember? Ha rosszabb lesz az állásomat is elveszítem. Nyilván ha jobb az szuper de ezt előre nem lehet tudni. Túl nagy a tét. És rám pl nincs aki vigyázzon ha kijön valami mellékhatás az orvos sehol nincs. Nekem kell egyedül megbírkózni vele. Ezért nem mertem soha belevágni. A saját rosszulléteimet már nagyjából ismerem. Meglepetésekre nem vagyok felkészülve. :(