Miért jön rám a bűntudat és a szomorúság majdnem mindennap?

Naponta kap el a bűntudtat és a szomorúság ami miatt nagyon rosszul es kellemetlenül érzek magam ami kihat a környezetemre. Sokszor gondolkodom el az életemen, hogy 20évesen még mindig nem tudtam megvalósitani a céljaimat pedig tudom, hogy még nagyon a pályám elején járok. Még jogositványt sem szereztem, mert jelenleg pénzügyi nehézségekkel bajlódom, de szerinten ez most majdnem mindenkinél igy van a járvány miatt. Jelenleg ismerősnél lakom egy albérletben és ő segiti a lakhatásom ami miatt nagyon hálás vagyok neki. Ha rendeződik ez az egész járványos dolog, akkor szeretnék külföldön dolgozni és tanulom jelenleg is a német nyelvet, de úgy érzem most ez a lehetőség is el fog szállni egy időre a járvány miatt, mert ha vége ennek akkor nagyon sokan akarnak majd kimenni biztosan kulfoldre és nem találom majd meg a helyem holott szakmával is rendelkezem. Lehet, hogy csak én vagyok ilyen aki csak a rosszra tud gondolni, de nem tudok parancsolni az érzéseimnek amik bennem vannak. Van egy lány akit nagyon szeretek és ezt ő is viszonozza probál belém erőt csiholni és szeretnék neki mindent megadni a közel jövőben,de olyan erzesek kavarognak bennem, hogy elbukhatok es nem tudom soha rendezni az életem ami miatt még szomorubb leszek és úgy érzem nem érdemlem meg őt, mert jelenleg egy senki vagyok. Családból is egy-két emberrel tartom a kapcsolatot, de nem értenék meg ezt a helyzetet biztos vagyok benne. Nagyon kilátástalannak érzem a helyzetem és ha ki is tudok jönni ebből a gödörből akkor is csak nagyon nehezen, de egy nagyon kitarto szemelyisegnek gondolom magam. Németországot csak azért látom lehetőségnek, mert itthon esélyem se lenne kilábalni a helyzetemből és vásárolni a későbbiekben egy lakást és boldogabb életet teremteni magamnak. Vélemenyeket szeretnék kérni, hogyan látjátok külsősként a helyzetemet.