Hogyan lehetne végre normális életem? 16/F

Még általános iskolában olyan második osztály felé elkezdtem meghízni, mikor 7. osztályos voltam akkor kb. 113 kiló voltam 160 centiként, magyarul nagyon el voltam hízva, aminek hatására 7. és 8. osztályban piszkáltak az osztálytársaim, megaláztak mások előtt stb. Utólag azt mondták, hogy csak jót akartak, hogy végre lefogyjak, de ezzel azt érték el, hogy nem merek emberek közé menni még ma sem, mert szorongok az emberek között, illetve rohadtul érzékeny lettem. Most középiskolás vagyok, 10. osztályos. 180 centi vagyok és 100 kiló, tehát valamennyi lement rólam. Viszont itt is elég sok piszkálás ér, ami miatt szerintem már depressziós vagyok, mert elég sokszor csak fekszek itthon az ágyon, és sokszor (ma is) sírni is szoktam közben. Elég magányosnak érzem magam, pedig igazából sok barátom van és be is illeszkedtem az osztályba, de mivel nagyon érzékeny vagyok, ezért nagyon magamra veszem azt is, amiről tudom, hogy nem is gondolták komolyan, és kb. mindíg viccelődnek velem az osztálytársaim (én is velük) de nekem nagyon fáj, amiket mondani szoktak, mégha vicc is. Anyám még 3 éve elhagyott minket, most a tesómmal élek és apukámmal, de őket is alig látom, mert dolgoznak estig általában, és este is csak egy köszönés erejéig találkozok velük. Ennek a magánynak hatására (meg mivel anyám akkor se nagyon foglalkozott velem, mikor itt volt) szeretethiány alakult ki nálam szerintem, mert folyton miközben alszok a takarómat ölelgetem már évek óta, illetve nagyon vágyom például egy barátnőre akit szeretgethetnék (csakhát mivel kövér vagyok, ami miatt 0 az önbizalmam, így nem hiszem, hogy egy hamar lesz). Önbizalmam és az önértékelésem is 0, volt az iskolában nemrég valami lap amit ki kellett tölteni, ilyen személyiséges cucc, és is ott mutatták nekem az eredményen lévő grafikonon, hogy eléggé a 0 alatt van az önértékelésem, ami eléggé baj. Néha mikor napokig nem kapok semmilyen beszólást, akkor elkezd megjönni az önbizalmam és sokkal közvetlenebb és vidámabb leszek, de ahogy kapok egyet ez el is tűnik.

Illetve az érzékenységemről még annyit, hogy már pl. ha egy játékban utolsó leszek, már attól is úgy érzem, hogy egy sz*r vagyok, aki mindenben csak utolsó tud lenni.

Tudom, hogy kicsit összevissza lett ez az egész, remélem nem baj annyira, de összegezve ha jól gondolom, akkor önbizalomhiányom, depresszióm, szeretethiányom, szociális fóbiám van. Szerintetek lenne ebből valami kiút? Én például arra gondoltam, hogy ha lefogynék és kigyúrnám magam, akkor máshogyan állnának hozzám az emberek, kevesebbet piszkálnának, visszajönne az önbizalmam is, illetve lehetne barátnőm is. Szerintetek ez megoldás lenne?