Hogyan tudnám leküzdeni a szorongásomat és a szomorúságomat?

Körülbelül másfél éve kezdődött ez az egész, amikor is összeköltöztünk az akkori barátnőmmel, de sajnos ő megcsalt egy másik emberrel és elhagyott. Azóta egy hullámvasút az életem.

Valószínűleg elrontottam, mert rá egy hónapra megismerkedtem egy lánnyal, és össze is jöttem vele. Úgy éreztem nagyon szerelmes vagyok, viszont nem biztos, hogy feldolgoztam az előző kapcsolatból maradt fájdalmat, ezért sokszor nem voltam túl jól mentálisan... féltékenykedések, azután túlságosan szerelmes voltam.

Az elmúlt fél évben ráadásul már a munkahelyemen sem éreztem jól magam, ezért felmondtam, és kerestem másik helyet.

Az elmúlt 3 hónap volt a legrosszabb, a szorongásom az egekbe szökött: ki vagyok én? honnan jöttem és merre tartok? mit akarok ettől az élettől? Egyszerűen semmi sem okozott örömöt, szörnyű volt a karácsonyi időszak is minden... Sokszor hétvégente csak a kanapémon feküdtem és érthető módon, ez megviselte a barátnőmet. Valahogy őt teljesen elnyomtam a "bajaimmal".

Végül ez abban tetőzött - érthető módon - hogy elhagyott 2 hete. Pedig tényleg egy nagyszerű lány.

Most a szorongás, depresszió és szomorúság mellé bejött még egy érzés: a bűntudat. A bűntudat, hogy ilyen vagyok. Hogy nem tudok egyszerűen örülni. Egyszerűen úgyérzem egy roncs vagyok, és minden összeborul körülöttem. Elvesztettem azt, akire támaszkodtam az elmúlt időszakban és talán túlságosan is támaszkodtam.

Nemsokára kezdek az új munkahelyemen, de rettegek, hogy ilyen állapotban, hogy fogok dolgozni. Ha nem dolgozom akkor elvesztem azt a kicsit is amim van (albérlet stb...).

Pár éve még egyáltalán nem ilyen voltam. Örültem, céltudatos voltam, épült a karrierem, boldog életem volt na. És minden megváltozott. Minden tönkrement.

Magányos vagyok, szomorú és gyáva. Nem férfi. Most is itt bőgök, és egyszerűen nem tudom összeszedni magamat.

Próbálkoztam pszichológussal, de szörnyű élmény volt. Sokszor az ajtajában álltam és akkor mondta le az időpontot, illetve teljesen rossz irányba vitte el a dolgot. Azóta írtam 3-4 szakembernek akikről jókat hallottam, de vagy nem válaszoltak, vagy tele vannak...

Egyszerűen kilátástalan ez a helyzet, és nem akarok már így tovább lenni. A régi önmagamat akarom vissza. De egyedül hogyan? Nem megy egyszerűen... 26 éves vagyok, ha ez számít.

Köszönöm a válaszokat.