Gyenge önbecsülés, vagy antiszocialitás?

Sziasztok!

Gyakran állok szembe a gondolattal hogy lehet hogy pszichopata, szocihopata vagyok (ezt nem tudom eldönteni)

A pszichopata azért lehetséges mert emlékszem talán már óvodás koromban is, de inkább általános alsóban hogy más vagyok. Pontosan én sem tudtam hogy miért, de az biztos hogy szerettem eljásztani dolgokat ami nem is igaz, mondjuk hogy mentálisan problémáim vannak. Ilyenkor direkt rosszul válaszoltam egyértelmű kérdésekre, direkt a levegőhöz beszéltem és mondogattam másoknak hogy van egy képzeletbeli barátom , aztán ha rosszul viselkedtem arra fogtam hogy ez a képzeletbeli barátom mondta, és tényleg elhigyjék hogy ezt komolyan gondolom. Sokszor szándékosan megaláztam magam, (konrétan emlékszek hogy negyedikbe a fejemre öntöttem a joghjurtot) csak úgy. Élveztem hogy így felfigyelnek rám az emberek, viszont mindig elgondolkodtam hogy ezt most miért kellet, (Szépen lassan elkülönítettek az osztálytól a tanárok, elkezdtek máshogy bánni velem, direkt máshogy adtak feladatot, vagy könnyítettek vagy ilyesmi, nem emlekszek annyira konkrétumokra) hiszen ezek azért rosszul estek, mert egyre jobban unatkoztam De féltem attól hogyhogyha elmondom hogy csak "vicceltem" vagy megjátszottam akkor már nem fogják elhinni, és amúgy is úgy éreztem hogy ebben a "szerepben" kell maradjak mert úgysem tudnék beilleszkedni normálisam. Valamiért mindig másnak éreztem magam. Úgy éreztem hogy nincs helyem az osztályban, vagy bármi mas aktuális közösségben. Mindig kilógva éreztem magam a sorból. Óvódás koromban ez viszont bizonytalan, mert nem emlélszek ilyen konkrét gondolatokra, de már akkor is máshogy néztem magamra mint mindenki másra. Általános elsőben viszont ez más volt. Eléggé erőszakos tudtam lenni sokszor, pedig akkor én ezz semmiségnek gondoltam. Mondjuk volt hogy csak úgy leütöttem egy gyereket a tornazsákommal, olyan erősen hogy vérzett az orra, de nem akartam úgy annyira bántani vagy mi, én sem tudom hogy mit gondoltam akkor. Olyan dolgok érdekeltek ami másokat nem. Szexről beszéltem meg csajokról (persze nagyon kisgyerek szinten) azt hittem ez normális a fiúknál, de észrevettem hogy ezeken mindenki megbotránkozik állandóan, és ez nagyon idegesített hogy ennyire nyafogós mindenki. Azóta elkezdtem ezzel vigyázni nehogy újra rosszindulatúnak gondoljanak, valószínűleg ezért játszottam a hülyét, a lúzert néhány évvel később. Fontos volt nekem hogy mit gondolnak rólam mások, ezért nagyon vigyáztam, próbáltam figyelni a viselkedésemre de mégsem sikerült.

Ezenkívűl sajnos sok szomorú esetem volt az állatokkal. Sokszor bántottam őket, de én akkor is csak játszottam. Egyszer sajnos csak akkor ismertem fel hogy rossz amit csinálok amikor egy aranyhörcsög bele is halt a hülyeségembe. Ki akartam tisztítanina szőrét... PÓRSZÍVÓVAL. Így tehát kicsit beszippantotta a gép de nem teljesen... a lényeg hogy belehalt. Nem akarok részletezni. A gerincével történhetett valami. Akkor sokat sírtam érte, de szerintem fontos az hogy nem azért sírtam mert fájhatott neki, vagy sajnáltam hogy meghalt. Hanem azért mert szégyeltem hogy megint bántottam valakit/valamit pedig nem is akartam.

Volt egy öngyilkossági kísérletem 11 évesen, akkor ötödikes voltam, mert úgy éreztem hogy senkisem szeret, és mekkora szerencsétlen vagyok hogy nem tudok "megváltozni" úgymond.

Tudom-tudom a pszihopata inkább manipulál mint hogy lejárassa magát, de én szerintem mind kettőt csináltam egyszerre. Szándokisan hazudni másoknak, úgy hogy abból nekem legyen előnyöm, sosem akartam, vagy is csináltam, de mindig megbántam mert nem hazugságokkal akarok sikeres lenni. Úgy gondolom hogy hazudni mindenki tud, ezért nem is olyan nagy dolog ha valaki hazudik/csal.

Jelenleg 16 évesen tapasztaltam hogy eléggé megalomániás vagyok, és hajlamos vagyok nárcizmusra. Annak örülnék a legjobban ha engem mindenki bírna szeretne, mindenből sikeres lennék, és ezért folyamatosam elismeréseket kapnék.

Nagyon érdekelnek a bűnözések, szabálysértések és drogok. Érdekes hogy pont a csalás feleslegességéről beszéltem, de még is valahogy vonz a dolog.

Mai napig szoktam úgy érezni hogy problémáim vannak a beilleszkedéssel, nekem még mindig elég nagy szó a "normális viselkedés".

Ha már valaki végig olvasta, szerinte mi lehet ez? Lehetséges hogy alacsonyan funkcionáló pszichopata vagyok?