Mi lehet a megoldás?

Úgy kezdődött, hogy Magyarország egyik végéből a másikba költöztünk, amikor első osztályos voltam.

Úgy alakultak a dolgok, hogy általános iskolában, főleg a végén az a gyerek voltam, akin csak röhög mindenki, aki gyenge, aki félős, stb... Azt hittem gimiben jobb lesz, persze nem lett jobb, a vidéki parasztok helyett jöttek a sznobok, ott se találtam a helyem. Szocfóbia, önbecsülés hiánya, görnyedt testtartás, stb, ezek jellemzőek voltak rám. 9. osztály végén kezdtem el kondizni, ami jó hatással volt rám, fizikailag és mentálisan is. Valamennyit segített, meg olvastam önfejlesztő könyveket, néztem/nézek videókat, meg minden, tehát a lényeg hogy jó irányba tartok. Amúgy már egyetemen vagyok. Egy kicsit különc voltam mindig, és leszek is abból a szempontból, hogy nem vagyok ez a haverkodós típus, persze vannak haverok, van sok ismerős, de egyedül is jól elvagyok.

Úgy érzem hogy sokkal gyorsabban haladhatnék, ha bátrabban belevágnék dolgokba.

Miért van az, hogy ennyire nehezemre esik kilépni a komfortzónámból?

Ismerem magam, TUDOM hogy ha ezen az egy tulajdonságomon tudnék nagy mértékben javítani (ergo folyamatosan kilépnék a komfortzónámból, anélkül hogy félnék a lehetséges bukástól, és anélkül hogy bemesélnék magamnak kifogásokat, hogy miért ne csináljam), akkor sokkal de sokkal gyorsabban fejlődhetne a személyiségem, és javulna életem mint az utóbbi években.

Pl ott a szociális fóbia, nem tudom hogy nekem az volt-e, de emberek előtt könnyen zavarba jöttem, görnyedtté vált a tartásom valamiért, elbizonytalanodtam, stb... Mostanában is előfordul, de sokkal kisebb mértékben, viszont csak akkor, ha egy ideig bezárkózok és nem megyek emberek közé. Amikor rendszeresen emberek közt vagyok, beszélek emberekkel, ügyet intézek, stb, akkor elmúlnak az ilyen problémák, csak az a baj hogy ha már nincs dolgom akkor megint beülök a szobába, és nem mozdulok ki a kényelemből.

Valakinek van esetleg hasonló tapasztalata?