Ebben az esetben mi a megoldás?

Krónikus depressziósként (szakvélemény, nem öndiagnózis) párkapcsolat kialakítására nem vagyok alkalmas, magánpszichológusra nincs keretem, az ingyenesen hozzáférhetőek terápiája eddig nem vált be. Fogalmam sincs, hogyan gyógyíthatnám meg magam külső segítség nélkül. A szüzességem ténye a saját balfa$zságomra emlékeztet, arra, hogy nem vagyok sem teljes értékű felnőtt, sem méltó a feltétel nélküli szeretetre és az elfogadásra; minél több idő telik el, annál intenzívebben érzem, és csak ront az állapotomon. Nyilván vágyok is a szexre, a gyengédségre. Viszont ha olyan partnert keresnék rá, aki többet nem akarna tőlem, sérülnék, mert kötődni kezdenék hozzá. Komolyan kétségbe vagyok már esve.

Valami ötlet?