Az élet elpusztított, tönkretett, megölt. Merre induljak tovább ezek után?
Ez az egész teljesen értelmetlen. Esélytelenként küzdeni, próbálkozni, felesleges. Az elmúlt 10 évem arra ment el, hogy próbáltam megoldani, elérni olyan dolgokat, amelyek mások számára mindennapos, alap. Elfáradtam és mellette leszűrtem a tanulságot: számomra nincs megengedve a siker. Nem történt semmi nagy dolog. Olyan dolgokat vett el tőlem, ami alap. Egy idő után (~10 év) pedig feladtam. Nem is ez a lényeg, hanem az üzenet: rájöttem, hogy sehogy sem nyerhetek.
Nem tanultam meg élvezni az életet, nem tanultam meg becsapni magam, hogy hogy kell élvezni, most meg már mindegy. Jó lett volna jól érezni magam, szórakozni. De nem hagyták. Az élet, a sors. Megtanultam nem küzdeni és nem próbálkozni. Az élet nyert. Egyszerűen legyőzött.
Van még itt valaki, aki feladta? Hogy sikerült, hogy csinálta?
Nem öngyilkossági tippeket kérek, hanem a teljes feladás érdekel(ne).
30F
Sajnos nagyrészt már a fogantatásnál eldől kinek mik lesznek az esélyei.
Másrészt hogy hová születsz.
Van aki -200-ról más pedig +300ról indul.
Így jobb ha nem is hasonlítod másokhoz magadat.
Általában mindig azok a csupa pozitív emberek,akiknek mindenből a jó jutott.
Mindenki csak azt tudja,amit megélt.
Utolsó: nagyon sajnálom ami veled történt. Igazán erős lehetsz! Példaértékű.
Kérdezőnek: én ugyanabba vagyok mint te csak nőként. Nem tudom az érzéseket megélni. Nincs már motivációm, pedig rengeteget küzdöttem (és küzdök). Nincs egy barát/ismerős se, aki meghallgatna. Nem hiszem hogy ebből van kiút...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!