Az élet elpusztított, tönkretett, megölt. Merre induljak tovább ezek után?
Ez az egész teljesen értelmetlen. Esélytelenként küzdeni, próbálkozni, felesleges. Az elmúlt 10 évem arra ment el, hogy próbáltam megoldani, elérni olyan dolgokat, amelyek mások számára mindennapos, alap. Elfáradtam és mellette leszűrtem a tanulságot: számomra nincs megengedve a siker. Nem történt semmi nagy dolog. Olyan dolgokat vett el tőlem, ami alap. Egy idő után (~10 év) pedig feladtam. Nem is ez a lényeg, hanem az üzenet: rájöttem, hogy sehogy sem nyerhetek.
Nem tanultam meg élvezni az életet, nem tanultam meg becsapni magam, hogy hogy kell élvezni, most meg már mindegy. Jó lett volna jól érezni magam, szórakozni. De nem hagyták. Az élet, a sors. Megtanultam nem küzdeni és nem próbálkozni. Az élet nyert. Egyszerűen legyőzött.
Van még itt valaki, aki feladta? Hogy sikerült, hogy csinálta?
Nem öngyilkossági tippeket kérek, hanem a teljes feladás érdekel(ne).
30F
Mondjuk, egy pszichológussal talán próbálkozhatnál. Már ha nem akarsz boldogságban megrohadni.
Egyébként mondjál példákat: mi az, amit hiába próbáltál megoldani, az istennek se sikerült? Mi az, amit tőled elvett az élet, direkt csak tőled, mástól nem?
Minden élőlény csak egy program, ahogy az emberek is.
3 fő dologra vagyunk beprogramozva: evés, ürítés, reprodukció.
A többi igény mind erre épül, és nagy részük a társadalom által generált.
Se az ember, se más lények nem hoznak létre semmi hasznosat a saját igényeik kielégítésén kívül.
A reprodukció, utódok nemzése egy önző dolog, amivel csak a lehúzott szar mennyisége növekszik, de maradandó érték nem jön létre az univerzum számára.
Az élvezet, szórakozás egy szubjektív dolog, ami a legtöbb embernél akadályozza a tisztánlátást.
Szóval mi az, amit élvezni akarsz, milyen célt akarsz elérni ebben az értelmetlen játékprogramban?
1: próbálkoztam eleget. Pszichológussam is. Nem segített semmit. Ahogy a gyógyszerek sem.
3: már próbáltam. Nem sikerült.
4: vesztettem. Erről szól a kérdés.
Egyébként leginkább csak egy jó egzisztenciát szerettem volna kialakítani. Szerelem, saját család, meg ilyen ostobaságok nem érdekeltek soha.
Hát, úgy látom, antiszociális vagy. Nem lehet rajtad segíteni, ha te nem akarsz. De akkor mi a kérdés? Te már eldöntötted, hogy rajtad senki és semmi se segít.
(Azért kíváncsi vagyok, hogy mennyit voltál pszichológusnál ill. hányféle és milyen gyógyszerrel meddig próbálkoztál.)
Nem emlékszem, hogy 2,5 vagy 3, 3,5 évig jártam pszichológushoz.
Több gyógyszert szedtem, mindegyik nevére már nem emlékszem, de volt: citapram, aurorix, xanax sr, meg még egy pár.
A kérdés pedig az, hogy tudnék lemondani mindenről?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!