Normális vagyok?

Néha annyira fel vagyok dobódva, hogy az egész világot megölelném, sok általam szeretett ember ölébe ülnék, és folyton ölelgetném őket. Ilyenkor minden növényhez, minden állathoz és néhány emberhez hozzászólnék és ugrándoznék, amíg el nem fáradnék.

Néha pedig annyira le vagyok törve, hogy nem akarok élni sem.

Ez a kettő korszak szokta egymást váltani kiszámíthatatlan időközönként.

Mikor voltam szakembernél, azt mondta, bipoláris vagyok meg személyiségzavaros.

Azt mondták, úgy viselkedem, mint egy csecsemő. Ezt más is a fejemhez vágta.

De ennek ellenére én nem tudom eldönteni, hogy ez normális-e vagy sem.

Normális ez a hatalmas szeretetroham és a túlzott ragaszkodás, bújás az emberekhez?