Mit csináljak, hogy ne legyek ennyire selejt?

Először simán az emberek kategóriába akartam rakni, de egy kicsit pszichés esetnek gondolom magam lassan.

A probléma állandó, csak most megint előjött. A párom családjával karácsonyoztunk, 20an voltunk, ez a szűk család, nagyon szeretem őket,ha talalkozunk kulon-kulon egész jól megvagyok, na de egyben ennyi ember, akiket nem ismerek olyan jól...odafele az autóban nagyon közel álltam a sirógörcshöz, remegtem, olyan volt, mintha ráültek volna a mellkasomra, de nem akartam kimutatni, nem akartam a páromnak elrontani a kedvét. Ismeri ezt a bajomat, de nem igazán érti, annyit mond rá, hogy ,, dehat velük már csomószor találkoztál".

Ez nem segít, egyszerűen lelkileg nekem ez olyan megterhelő, hogy el nem tudom mondani. Tényleg aranyosak mind és szeretem őket, de annyira hülyén érzem magam ennyi ember között. Meg sem tudok szólalni, vagy ha mégis mit szólnak majd hozzá. Végig rajtam volt a sírás, pedig tok jó volt a hangulat és most erzem, hogy kész vegem.

És ott van szegény barátom, aki persze ott van mellettem, de nem várhatom, hogy ne menjen és beszelgessen, és ahogy nézem, hogy milyen jól elvan, megsajnálom, hogy ilyen nyomorék barátnője van, aki még kommunikálni sem képes az emberekkel. Pedig ha csak páran vagyunk nincs baj, legalábbis nem ekkora,és mindig mondja, hogy csak rajtam múlik, hogy változtassák rajta, de egyszeriűn nem megy, és ettől kikészülök.

Talán oda tudom ezt visszavezetni, hogy gyerekkoromban nem mentem sehová, csak suliba és otthon. Egyedül 1 barátnőmhöz engedtek, néha sehová máshova. Úgy érzem magam mintha nem szocializálódtam volna, pedig de. És akkor arrol meg nem is írtam, hogy mennyi férfi van a párom családjában. Mindig is féltem a férfiéktól, soha nem volt jelen férfi ember az életemben, és ezeket hiába mondom el neki, ha nem érzi azt amit én, pedig én szeretnémk rajta változtatni, csak nem tudom hogy, elegem van magamból.

Mit tegyek? Bocsi ha hosszú lett