Miért nem adnak segítséget az embernek ahhoz, hogy megölhesse magát?
Mintha az egész rendszer szándékosan életben akarná tartani azokat, akiknek semmi értelme nincs az életüknek. A pszichiátriai intézmények csak kísérleteznek az emberen a gyógyszerekkel, még a pszichológussal sem lehet öngyilkosságról beszélni anélkül, hogy ne vitetné az embert a zárt osztályra (ha amúgy nem akart öngyilkos lenni, ott biztos hogy megjön hozzá a kedve) a lelkisegély vonalakat is kockázatos hívni, mert be tudják mérni az embert, hogy hol tartózkodik és bármikor megjelenhet a muszájdzsekivel két jól megtermett mentőápoló (bár a rendőrök lennének ilyen jó erőben, jobb lenne a közbiztonság) az ajtó előtt és szintén viszik az embert a zárt osztályra.
A többi ember meg két részre osztható. Vagy azt mondja, hogy tedd meg, legalább egy selejttel kevesebb, vagy sajnálkozik és szánakozik, hogy jajj, dehogy tedd meg, felsorol egy csomó hülyeséget, hogy az élet szép meg találd meg benne az örömet meg majd jobb lesz minden, meg az öngyilkosság megfutamodás meg a többi.
Pedig valójában az emberek többségének nem lesz jobb az élete. Leéli az életét és a végén meghal. Ennyi.
Van, aki megalkuszik és elfogadja a sorsát és megpróbál örömöt találni benne, vannak akikből vallási fanatikus vagy szektás lesz és maradnak azok, akik sosem tudnak megalkudni és elfogadni a sorsukat és pontosan tudják, hogy mennyire selejtek és alkalmatlanok mindenre és teljesen felesleges nekik tovább élni, mert nem csak nekik fáj lelkileg, de még a környezetüket is idegesítik vele és a létezésük sem termel semmilyen hasznot. Nem mintha akarnék bármilyen kizsákmányoló államnak vagy vállalatnak hasznot termelni éhbérért, de még ezért sem lenne logikus sem az állam, sem a társadalom szemszögéből nézve életben tartani az ilyen embereket.
Miért nem lehet egyszerűen bevenni egy ki....t tablettát, amitől elalszom és nem ébredek fel? MIÉRT???
Egy állatnak miért van joga humánusan elpusztulni, az embernek miért nincs?
Dehogy gyógyítják. A pszichiátriákon a közösség gyógyítja egymást és a csoportfoglalkozások amik még segítenek, de nem a gyógyszerek. A gyógyszerek azokon segítenek, akik súlyos problémákkal küzdenek, mint hallucinációk vagy olyan szorongás, hogy nem mer emberek közé menni, de a depresszót nem gyógyítják.
Főleg akkor nem, ha oka van a depressziónak. Ha nem úgynevezett first world problem miatt depizik az ember, ami sok fiatalnál jellemző.
A depressziósnak nem az kell, hogy hetente egyszer összefusson a folyosón az orvosával aki széles műmosollyal érdeklődik, hogy mit tapasztalt a gyógyszerektől.
Vagy hogy látványosan lesajnálja őt, visszafojtva az ásítást a kötelező, TB által előírt beszélgetésen, amin sokszor még fogalma sincs arról, hogy melyik beteg vagy a sok közül amire akkor jössz rá, amikor elszólja magát valamivel, mint "és a párjával beszéltek-e már erről... upsz, elnézést, egy másik beteg papírja került a kezembe, önnek ha jól tudom nincs is párja."
Ettől aztán ki lehet gyógyulni a depresszióból. Meg kapsz olyan gyógyszert, ami 20-30 év múlva úgy tönkreteszi a szervezetedet, hogy ha addig nem akartad megölni magad, akkor majd azután még nagyobb lesz a halálvágyad.
Üdv!
Csatlakozom 1 és 2-höz.
Kérdező!
Úgy érzem vannak személyes tapasztalataid. Ha konkrétan elmondanád arra konkrétabban tudnánk válaszolni.
Egyébként:
Az öngyilkosság nem ritkán depresszió azaz lelki betegség következménye. A depressziónak vannak olyan mélységei, melyekből csak gyógyszerekkel lehet kijjebb emelni a beteget. Valóban a szerek nem gyógyítanak, hanem az emberi kapcsolatok, de ez utóbbihoz előbb olyan állapotba kell kerülni, hogy az ember képes legyen hétköznapi szinten üzemelni és részt venni emberi kapcsolatokban.
A gyógyszerek persze tompítják a beteg elméjét, de elvileg nem is szabad korlátlan ideig szedni ezeket.
Tehát ez a része az orvos szakértelmén, lelkiismeretességén és egyes betegekre fordítható idején múlik. Ennek nagy részét az egészségügy állapota határozza meg. Ez nem csak az öngyilkos jelöltek kilátásaira vonatkozik, hanem minden orvosi ellátásra hagyatkozóra. Tehát ebben nem látok speciális magyarázatot.
Szó szerint véve (jogi értelemben) valójában nincs jogunk az öngyilkossághoz. Mivel jogszolgáltatás van általában az országokban, az öngyilkosság megakadályozása állami és társadalmi feladat. Tehát ebből az irányból a jogi rendszer érvényességét és helyességét vitathatod.
Az utóbbit tekintve kérdésed szempontjából a többségi társadalmi konszenzussal, azaz az általánosan elfogadott értékrenddel állsz szemben. Ez nyilván az életben maradókból fakad, tehát nevezhető önzőnek. Ez ügyben indíthatsz kampányt, pártot, hogy megváltoztasd az emberek véleményét. Nekem úgy tűnik ezek sikerességéhez a halálvágyók táborát kell növelni, ami a végső célt figyelembe véve ellentmondásos törekvés. (többen kell lennetek, hogy minél kevesebben maradhassatok életben)
A jogi rendszer érvénességének szükségessége pedig a társadalmi normák fenntarthatósága és kiszámíthatóságának igénye miatt adódik. Azaz itt is a többség szerint működőképesnek ítélt rend kikényszerítéséről van szó.
Tehát pillanatnyilag nincs jogunk az öngyilkossághoz. A jogszolgáltatásnak része, hogy a jogi normák megszegése következményekkel jár. Nem vagyok jogász, ezért nem tiszta számomra, de a gyilkossági kísérlet is bűntett, gondolom ezért a sikertelen öngyilkossági kísérlet is szankcionálható jogilag. Ezért a kényszerkezelés. A pszichiátriai kényszerkezelés jogossága persze sok esetben kérdéses, de vannak is szervezetek melyek ilyen esetekben jogi védelmet nyújtanak.
Ide tartozik, hogy a sikertelen öngyilkossági kísérletek nem véletlenül sikertelenek. Valójában az áldozat nem biztos a dolgában, és a közösség tettét ilyenkor segítségkérésként értelmezi.
Aki valóban nagyon akarja, annak sikerül. Ez inkább a férfiakra jellemző.
Nézd!
Szerintem az emberek 99.999% százaléka nem tudja mi az élet értelme. Csak ezt nem úgy kell értelmezni, hogy nincs is. A többség úgy dönt, hogy még keresi. Nyilván vannak helyzetek, amikor kilátástalannak tartod a további keresést, de nyilvánvaló az is, hogy a kétségbeesés is csak átmeneti lelki állapot. Ilyenkor arra érdemes gondolni, hogy nem vagy különleges kitüntetett helyzetben, azaz nem tudsz többet és jobban, mint a többség, és ugyanúgy észreveheted és elfogadhatod az élet apró örömeit átmeneti táplálékul, ahogy a többiek, amíg keresik az értelmet az életben.
Gondolj bele! Az élet megértéséhez minél többet meg kell ismerned belőle. Újabb és újabb élethelyzetek egész más megvilágításba helyezhetik addigi ismereteidet, véleményedet és egész világképedet. Semmi alapod nincs feltételezni, hogy szar az egész, hiszen nagy részét még nem tapasztaltad meg.
Mindemellett érdemes a pszichológia és szociálpszichológia eredményeivel is megismerkedni. Világlátásunk és lelki állapotunkat feltárható okok alakítják. Mikor látod, hogy választási lehetőség és esély nélkül szinte szükségszerű, hogy miként látod a világot gyerekkorod, családod és későbbi szocializációd körülményeiből adódóan, könnyebb belátni tévedésed. Rosszul méred fel helyzeted.
Hallgasd Pál Feri előadásait.
Jó kérdés.
Én is örülnék ha lenne valami kézenfekvő megoldás. Úgy nyilván nem ölhetem meg magam, hogy másokat veszélybe sodrok. Pl vonat elé ugrás, vagy ha kiugrok az ablakon előfordulhat, hogy valakire ráesek...
Az egyetlen ami visszatart az a félelem, hogy nem sikerül meghalnom.
Meg nem bánhatja hiszen ő már nincs az élők sorában. Én csak azért lázadozok hogy a rablógyilkosnak az USA-ban amelyik államban van halálbüntetés szépen beadják a méreginjekciót,a rákbeteget meg hagyják szenvedni a végső stádiumig holott tudják hogy gyógyíthatatlan.Ez antihumánus szerintem itthon is és külföldön is.
A ciánkapszula ha ráharap az egyén pár másodperc és hatásos.
Svajcban letezik klinika ahol legalisan megolheted magad ha b ezt nehez bizonyitani hogy tizonyitva van orvos altal a gyogyithatatlan betegseged.
Szerintem ugyanezt meg lehetne tenni a mentalis betegekkel is, mert igenis van gyogyithatatlan mentalis betegseg is, cask nehez bizonyitani ennek megletet.
Holott talan tobbet szenved mint a fizikailag beteg ember..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!