Hogyan lehet segíteni valakin, akit trauma ért és azóta súlyosan begubózott, nem hajlandó segítséget elfogadni?
Családban van egy 28 éves fiú, akinek rendben volt az élete egy darabig, de két éve érte egy súlyos trauma, a korábbi lakhelyén súlyos inzultus érte és szó szerint menekülnie kellett onnan.
Akkor hazaköltözött a szüleihez, azóta náluk lakik és nem dolgozik, csak vegetál egész nap. Se párja, se barátai nincsenek már, senkivel nem tart kapcsolatot. Még most is hetente többször van rémálma és álmodja újra a megtörtént eseményeket. Aludni nagyon nehezen és keveset tud. Szinte mindig a szobájában fekszik, nagyon ritkán mozdul ki, semmit nem csinál, csak eszik meg fekszik.
A szülei már többször kértek neki pszihológiai beutalót a háziorvosuktól, és mindent bevetettek, hogy rábeszéljék, hogy elmenjen, hogy meggyógyulhasson, de a srác nem hajlandó, nem akar segítséget, ő biztos nem fog dilidokihoz menni, azt felejtsék el. Sőt az utóbbi időben egyre gyakrabban beszél arról, hogy mennyire értelmetlen az ő élete, nincs semmi értelme, hogy ő még él, stb.
Szívszorító nézni, hogy így megy tönkre az élete, a szülők is teljesen kétségbe vannak esve a tehetetlenségtől. Mit lehet ilyen esetben tenni, hogyan lehetne segíteni rajta, ha ő nem akar? A szülei állnak hozzá a legközelebb, de ha ők sem tudják meggyőzni, akkor mit lehet ilyenkor tenni?
válasza:Ezt ugy hivjak, hogy ptsd. Trauma utani stressz. Nekem is az van. Igazabol ha o nem akarja a felepulest a traumabol, ti nem nagyon tudtok mit csinalni.
De van egy terapia, amit kifejezetten az ilyen embereknek talaltak ki (marmint a ptsdseknek). Az a neve h EMDR. Ide max talan igy tudnatok elcsalni, h o nem dilidoki, hanem terapeuta, aki nem ir fel gyógyszert, hanem elbeszelget vele, meg elvegzi a terapiat. Ennyi.
Meg talan meg azt is mondhatjatok neki, h ha elhagyja magat, akkor a "tunetek" erosodhetnek is. Mondjuk tudom milyen erzes az, hogy nem tudsz semmit se csinalni, csak sirnal egesz nap. Es sirsz is, es a legrosszabb az egeszben hogy mindenki latja.
válasza:Voltam hasonló helyzetben, valójában kétszer is. Először mikor évet halasztottam a fősulin. Addig a nyugdíjas szüleimmel voltam otthon. Viszont egyáltalán nem tartottam katasztrófának, hanem életem legszebb időszaka volt. Szimbiózisban éltem a szüleimmel, mert idegen munkahely vagy iskola nem vette el időmet és energiámat, hanem a saját életem építhettem. Volt egy hobbigazdaságuk, ott testmozgás céljából is megtettem amit lehetett, ami pihentető is volt a léleknek. És testileg-lelkileg megerősödtem ebben az életmódban. Annyira hogy utána tigrisként győztem le az akadályokat a fősulin.
Több ember kerül hasonló helyzetbe hogy úgy érzi hogy egy határozatlan időre ki kell vonulni a társadalomból. Ezen a linken mérnök vagy matematikus is vonult ki a társadalomból a természetbe, ahol köszönik szépen de jól érzik magukat:
Mert a természet normális és tisztességes, míg az emberi mesterséges társadalmak a művilágukkal nem feltétlenül.
Városra költözve is a társadalomból kivonult maradtam. Néhány ismerősöm pont úgy beszélt rólam ahogy te a kérdésben az adott fiatalemberről, mint ha pszichológusra lenne szükségem. Aztán amikor meguntam az ismerőseimnek ezt a "zaklatását", elbeszélgettem velük. Megkérdeztem tőlük hogy árulják már el mi lenne az az eszméletlenül nagy előny amiért megérné feladni a szabadságot és állást vállalni. Például ha ma szabadon normál kádban fürödhetek, akkor feltételezem hogy egy állás azzal az előnnyel jár hogy munkaidő alatt pezsgőfürdős kádban áztathatom magam és manöken alakú lányok ülnek körülöttem. Valamint ha most szabadon az év 365 napján oda kirándulok motorral, kerékpáron vagy tömegközlekedésivel ahova akarok, például Nyugat-Európába, akkor feltételezem azt hogy állás esetén sokkal több szabadságom lesz, például évi 600 nap, és magángéppel tehetem meg ugyanezt.
És hogy mit lehet tenni a kérdésben szereplő fiatalemberrel? Például azt hogy ötletekkel látjuk el arra vonatkozóan hogyan éljen meg otthon állás nélkül a társadalomból kivonulva.
Az 1. válaszban említett "trauma utani stressz"-t az ember természetes védekező mechanizmusa lehet. Vagyis el akarja kerülni azt a helyzetet hogy ismét az a trauma érje. Például ha engem munkahelyen ért trauma, akkor elkerülöm úgy hogy soha többé nem leszek alkalmazott, plusz még úgy is alakítottam az életem hogy otthon is megéljek szabadon, sőt gazdagon. És ha pszichológushoz akarnának vinni azért hogy ismét képes legyek állást vállalni, azt gonoszságnak tartanám az emberektől és nem segítségnek.
válasza: válasza: válasza:Hat, Utolso, igazabol a ptsd kicsit osszetettebb minthogy keruli az adott helyet az illeto.. Meg te azert vonultal ki a tarsadalombol, mert ott talaltad meg a boldogsagod, a szabadsagod. Nem azert mert bantottak, vagy az eleted veszelybe kerult, es nincs energiad semmihez sem. Meg gondolom Te csinalod amihez kedved van. Sportolsz, setalsz, fozol, elvagy. De az ha mar az illeto egesz nap a szobajaban van es szinte ki se kel az agybol, az trauma nelkul is depressziohoz vezethet.
Meg az h a traumaval kapcsolatos emlekbetoresei vannak, megszakitja a kapcsolatot a kornyezetevel (foleg ha elotte boldog tarsasagi eletet elt), illetve akar a depresszio tunetei latszodnak rajta, jellemzo ptsd jellemzo.
Sztem nezzetek utana a ptsdnek es hogy ha ugy gondoljatok, akkor csaljatok el valahogy pszichologushoz. Mert ez akar evtizedekig fenn allhat... Nekem is korabban kellett volna mennem. Evekkel ezelott, de sajnos tagadtam. Sok sikert kivanok nektek
válasza:Vagyis nem utolso hanem masodik :D
Amikor elkezdtem irni akkor meg utolso volt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!