Öngyilkossági gondolatok és depresszió - mit tehetnék?
Szedek antidepresszánst egy ideje, és szedtem nyugtatót is egy darabig, nappal is. Ettől függetlenül nagyon szorongok, és teljesen kilátástalannak érzem a helyzetem. Több mint egy éve küzdök depresszióval, de már 8 éves korom körül is pszichológushoz jártam, szorongás és beilleszkedési problémák miatt. Ekkortájt egy szervi betegség miatt a kórházat is megjártam, ami valamiért sokkal megnyugtatóbb közeg volt mint az otthonom, és ez amúgy elgondolkodtató. Nem akartam hazamenni. Sosem voltam egy igazi társaság tagja sem, a családban is én vagyok fekete bárány. Több mint fél évig a szobámból, utána már csak a lakásból, de nem mertem kimenni. Ez azért is volt, mert egy évig mindig megvertek ha nem tetszett nekik valami. Utána meg letagadták Anyámnak. Nem tudtam tenni semmit. Mostmár néha sikerül, de nem szeretek kimenni. Utálom az egész családom, és mindenkit aki hozzám szól. Csak nálam idősebb férfiakkal tudok haverkodni meg ilyenek, és ezért is utál mindenki. Ja meg vonzódom a saját nememhez - igaz hogy a többségük személyisége undorító, de ez van - amit nemrégen a testvérem is megtudott sajnos, és nagyon félek emiatt. A lelkem mélyén nagyon vágyom arra hogy szerethessek, de túl nagy volt a csalódás.
Odáig jutottam, hogy semmit nem végzek el, amit kéne, nem eszek, nem iszok, mondjuk magamat tisztán tartom, de azt meg túlzásba is viszem. Csak fekszek és nézek ki a fejemből, csak ha már nagyon szenvedek, vagy éppen jobb pillanataimat élem, akkor mozdulok meg. Igazán senkiben sem bízok, és nem is szeretek.
Pszichológushoz már nem megyek, mert nem tudott elérni az ég világon semmit, a pszichiáterem meg attól félek meg fog halni.
Volt öngyilkossági kísérletem is, mondjuk mivel lány vagyok ezért statisztikailag kisebb az esélye hogy emiatt halok meg, de nem tudom. Viszont vágyom rá. Mielőtt újra megpróbálnám, gondolkozom, mérlegelni akarom a dolgokat. Nehéz, de szeretnék nagyjából racionális maradni.
Mit tehetnék? Van bármi értelme életben maradni? Ha igen, mitől lehetne elviselhetőbb a lét? Próbálkozzak még orvosnál annak ellenére hogy eddig nem segített érdemben?(Ateista, ráadásul nihilista vagyok szóval ilyesmi dolgok nem jelentenek kapaszkodót.)
Előre is köszönöm, ha elolvastad, és tudsz valami tanácsot adni.
válasza:
válasza:Leszek a Pszichiátered.
Elsőként, le kéne állni a gyógyszerrel. Elismerik vagy nem, de előbb utóbb ezektől agyhalott leszel.
Aztán meg, arról nem te tehetsz milyen a családod. Amígy nem tudsz elköltözni addig kénytelen vagy őket elviselni.
De kár lenne bármit is feladni, azért van az életnek jó oldala is. Csak te azt nem nagyon élted meg még.
Én megértem az öngyilkosságot, ha valakinek olyan gondja van, amit tényleg nem tud megoldani, reménytelen a helyzete. Pl testi fogyatékosság, stb. De itt nincs erről szó ugye? Ezekkel a sz.r gyógyerekkel csak szétcseszed a tested.
Köszi.
Ha nem szedem be a gyógyszert, felkelni sem bírok, és a környezetemben mindenkit kicsinálok lelkileg. Szóval ez nem tudom mennyire lenne jó ötlet.
válasza:Semennyire nem lenne jó ötlet abbahagyni. Aki tapasztalt már ilyesmit, az tudja azt is, hogy ilyenkor az embernek nem csak rossz a kedve, hanem teljesen felborul a hormonháztartása, amit dumával meg macskagyökérrel az életben nem fog helyrerakni senki. Ide orvos kell. Ha attól félsz, hogy az orvosod meg fog halni, akkor éppen ezért kellene vele minél hamarabb beszélned őszintén, mindent elmondva a helyzetedről és helyes gyógyszeradag beállítást kérni, vagy akár a mostaniakat lecseréltetni, tekintve, hogy nem teszik a dolgukat. Az is lehet, hogy a diagnózisod sem pontos. Mióta szeded azt, amit most szedsz? Az antidepik lassan fejtik ki a hatásukat, több mint fél évbe is telhet.
Elviselhetőbb úgy lesz a lét, hogy nagyon nagyon nagyon megerőlteted magad, és elkezdesz tenni-venni. Nagyon nehéz elkezdeni, de azzal, hogy csak fekszel egész nap, ásod magad alatt a gödröt, hiszen ha nem csinálsz semmit, akkor valóban nem is tapasztalhatod meg azt, hogy miért érdemes élni, ráadásul folyamatos bűntudatot fogsz kelteni magadban a miatt, hogy "semmirekellő" vagy, holott ez egyébként nem igaz.
Hány éves vagy? A családodtól mikor tudsz majd elköltözni? Van esetleg valami elképzelésed, hogy ha erre már lesz lehetőséged, mit szeretnél csinálni?
válasza: válasza: válasza: válasza:#9, inkább ne osztogass tanácsokat!
Nem vagy pszichiáter, pár sorból pedig nem lehet diagnosztizálni.
A kérdező szedje csak a gyógyszereket, addig, amíg az orvosával másként nem döntenek!
Annyiban igazat adok neked, hogy fontos, hogy legyen mit csinálnia és bizony akkor is csinálni kell, ha légyszívesebben fel sem kéne. Fontos a fix napirend.
De akkor sem osztogathatsz felelőtlen tanácsokat névtelenül, mindenféle felelősség nélkül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!