Miért lett népszerű az élethelyzetből fakadó negatív hangulatot is depressziónak nevezni?

A 'magyar' szót kihagynám a kérdésből, de amúgy egyetértek.

Nem minden élethelyzetet lehet jobbra változtatni és van, hogy maga a változtatás folyamata annyira fáj, hogy az ember belerokkan.

Én is észrevettem, hogy a szomorúságot magát tartják problémának és akarják kezelni, nem pedig az okokat.

Jártam idén mentálhigiénés szakemberhez, és többször is belekezdett az örüljek, hogy van kezem, lábam, örüljek, hogy ARÁNYLAG egészséges vagyok, különben is, másnak sokkal rosszabb szövegbe. Köpni-nyelni nem tudtam. Bármit mondtam, ellentmondott és az utolsó alkalommal már ott tartottunk, hogy kvázi nem hitte el nekem, amit az emberekkel való kapcsolatomról mondtam.

Ott voltam, hogy rákos Hozzátartozó gondozását kibeszéljem, feldolgozzam, a jelenlegi élethelyzetemet kibeszéljem, feldolgozzam és kezdjünk valamit a mindenhova kísérő beilleszkedési problémáimmal. Ezekről kb szó se eshetett.

De rendes vagy, hogy gondoztad a Nagymamádat, szép tőled azt mentünk is tovább. Az, hogy nem minddenben tartom magam rendesnek, és erről beszélni is szeretnék...

Mindegy, de rendes vagyok és pont, örüljek, hogy van kezem-lábam

Szóval egyet tudok érteni Veled, kérdező.

Nem mindig csak azt kellene látni, hogy a másik szomorú, ez skandallum, hanem néha azt is, hogy MIÉRT.

Ilyen esetben azért kap az egyén gyógyszert, hogy olyan állapotba kerüljön, amiben már képes a problémáját megoldani. Más kérdés, hogy az illető ezt megteszi-e. Érdemes ilyenkor egyúttal terápiába is kezdeni, viszont ez nehézkes, mert nagyon sokba kerül (ráadásul sok embernél a "nehéz élethelyzet" éppen az anyagi nehézségeket jelenti), a kerületi ingyenes pszichólugus pedig "lutri": van ahol jó szakember dolgozik, és van, ahol fásult, kiégett, nemtörődöm.

A köznyelvben is használják ezt a szót, de ez a hangulat leírására szolgál és nem mint orvosi diagnózist használják az emberek. Nem hiszem, hogy ez hatalmas probléma, bár tény, hogy tovább mélyíti az előítéleteket a valóban depresszióval küzdő emberekkel szemben, kicsit tovább menve akár a többi pszichiátriai betegséggel küzdőkkel szemben is. (Úgy mint: Gyenge!, Gyáva!, Csak össze kellene szednie magát!, Önző!, Lusta!, ésatöbbi.)