Miért ítéli el a többség az öngyilkosokat?

Minden eset más és más. Nemigen ítéli el senki ab ovo őket, legfeljebb aki nagyon olyan vallású. Legalábbis a környezetemben nem.

A pszichopaták találták ki a depressziót és más betegségeket hogy így csökkentsék a népességet. Ők döntik el hogy milyen betegséget okoznak a célszemélynek. Először traumát okoznak neki(Mk Ultra) és kialakítanak depressziót,skizofréniát,autizmust és stb. Az öngyilkosság mögött általában depresszió van. Ezért ítélik el.

A társadalom nem támogathatja az öngyilkos gondolatokat, hiszen nem lehet célja, hogy emberek önmagukkal végezzenek. Abban viszont sokkal inkább lehetnénk az öngyilkosok segítségére, hogy reményt adjunk nekik, támogassuk őket az életben maradásban. Ez azonban nagyon nehéz egy depressziós embernél.

Nemrég azt mondta valaki,hogy aki öngyilkos lesz annak valami elmebaja van.De van aki szerint gyengeség és van aki szerint önzőség.Önzőség,mert mi lesz szegény itt maradt rokonokkal meg barátokkal.De szerintem ez talán a másik oldalról is önzőség.Ne ölje meg magát,mert bánkódnának utána egy ideig,de kíváncsi lennék,hogy ilyen esetbe hány hozzátartozó próbál segíetni.Meg persze ott van a vallási része,hogy majd Isten eldönti mi lesz velünk.

Mert könnyű ítélkezni úgy hogy szipi szuper az életük, egészségesek. De ha úgy csinàlja az ember, hogy ne bántson vele mást, csak ő haljon meg más ne, ne legyen közönsége, akkor én nem ítélem el. Vannak esetek amikor ez az egyetlen racionális megoldás. Persze azok ezt nem érthetik, akiknél viszonylag minden rendben, nem szenvednek.

Egyèbként egy àtlag ember nem ítéli el. Csak ilyen vallási fanatikusok. Szerintük van túlvilág, és a Pokolra jutnak az öngyilkosok. De szerintük már azok is, akik megkérdőjelezik isten létezését. Pedig semmi de tényleg semmi bizonyíték nincs rá, hogy létezik, ennek ellenére, ha megkèrdőjelezed a létezését, akkor pokolra kerülsz. Logikus....

Az emberek előszeretettel ítélnek el bármit, amit nem értenek vagy ami elüt a "megszokottól". A depresszióban, félelmekben, szorongásban annyira beszűkül a tudat, hogy sokan azt képzelik, hogy csak jót tesznek mindenkivel - elsősorban pont a szeretteikkel - ha megszabadítják őket maguktól. Egy öngyilkos érzeheti annyira jelentéktelennek a saját létét, hogy egyáltalán nem jut eszébe, hogy valaki sokkot kapna attól, hogy vérben úszva talál rá. Ha egyenértékűnek érzi magát egy lecsapott szúnyoggal, miért gondolná, hogy bárki hevesebben reagál, ha őt látja széttrancsírozva a sínen? Szerencsés az, aki olyan környezetben nőtt fel, ahol értékelték, mert akin csecsemőkorától kezdve folyamatosan keresztülnéz a környezete, pontosan azt tanulja meg, hogy az ő élete fabatkát sem ér, mindenki sokkal érdekesebb és értékesebb nála. Magyarán alapvető pszichés szükségletei nincsenek kielégítve. Aki nem eszik, éhen hal. Akit nem szeretnek, egy lelki zombi lesz. Innentől csak determinálja majd az élet a szerencsétlenkedésre, s ezt a többség nem érti meg, csak akinek személyes érintettsége (vagy jó fantáziája vagy nagy beleérzőképessége) van.