Az normális, hogy most diplomáztam, elkezdtem dolgozni és nagyon sokszor nem találom a helyemet? Lent részletezem.

Szóval a munkatársak is 50 évesek alaphangon. Hiába nagyon kedvesek, azért most nagyon szokatlan és úgy érzem, hogy soha nem fogom megszokni és, hogy a nyakamba szakadt egy csomó felelősség, ami sokszor nagyon nyomasztó. Persze felnőtt vagyok és ilyen az élet, de fogom ezt mostanság máshogy látni? Úgy érzem, mintha egy végtelen mókuskerék elején lennék, amiből sokszor ki szeretnék inkább szakadni. Kevésbé tudok magammal is foglalkozni, barátaimmal is sokkal kevesebbet tudok lenni, verseket is szoktam írni, de mostanság az sem megy. Ezt persze tudtam, hogy így lesz, de nem gondoltam előre, hogy ennyire és ilyen mértékben megterhelő lesz. Néha komolyan úgy érzem, hogy kezdem elveszíteni önmagamat, aztán visszazökkenek, mert muszáj. Amúgy én magamat elég belevalónak tartom, de nagyon sok a "nehéz gyerek", amire pl a fősuli legkevésbé sem készített fel, pedig ők teszik ki a napjaim nagy részét.