Gyászreakció: Utálom magam, és bűntudatom van, amiért élek, ez egy ilyen esetben "normális"?
válasza: válasza:Közeli rokon halt meg? Mikor és milyen betegségben szenvedett? Baleset érte esetleg? Esetleg egy jó ismerős/barát? Osztálytárs/munkatárs?
Azt érzed, hogy ELMULASZTOTTÁL MEGTENNI SZÜKSÉGES LÉPÉSEKET a megmentése érdekében? NEM BESZÉLTÉL MEG VELE MINDENT?
Ui: hány éves vagy és melyik nemhez tartozol? (Ezek megválaszolása talán egy kicsit rávilágítanak a megoldáshoz vezető útra is egyben - de legalább közelítünk a megfelelő segítségnyújtáshoz.)
válasza:Anyukám halt meg nyáron, rákban. Nem beszéltem vele erről az... opcióról egyáltalán, amelyik beszélgetésünk az utolsó volt, akkor is azzal váltunk el, hogy "holnap jövök" - a kórházba. Csak másnap... nem volt kihez menni. A doki mondta, hogy genetikai eredetű a baj, benne van a vérében is, és amilyen agresszív ez az ága, örülhetek, hogy egyáltalán az elmúlt 7 évben élt, és nem halt meg valamikor akkortájt - tavaly év végétől kezdett csak el betegnek tűnni, előtte nem is sejtette egyikünk se, őt is beleértve, hogy lábon hordogat egy rákot, miközben totálisan egészségesnek tűnik. De mégis ott motoszkál az, az érzés, hogy ha többet tettem volna, akkor talán mégis élne még...
Rosszul érzem magam, amikor eszek/ehetek, mert ő már a vége felé nem bírt semmit enni, rosszul érzem magam, miután aludtam, mert azt sem tudott már, csak nagyon kicsit, rosszul érzem magam, mert én még élek.
18 éves vagyok és lány.
4-es; Egyszer már felmerült még az első hetekben, akkor ugyanezen az oldalon meggyőztek, hogy nem kéne. Meg az tényleg nagyon pillanatnyi megingás volt, túlságosan félek a haláltól ahhoz, hogy ilyet tegyek. Csak bűntudatom van.
válasza:Normalis a buntudat, en is erzek ilyen edesanyam elvesztese utan, hogy nem tettem meg mindent es en hogy tudnek tovabb elni mintha mi se tortent volna... sot, az elso par hetben masokra is haragudtam, ez is normalis!
de ha a mindennapi dolgaidat mar akadalyozza ez az erzes akkir erdemes pszichologussal ia beszelned!
válasza:A bűntudat még engem is kísért - pedig Nálad Sokkal "érettebb" korú vagyok (45/) - és még Nekem is Nagyon fáj Édesanyám halála - szintén rákos megbetegedés és - most már tavaly - nyári haláleset.
Kínoznak az emlékképek, a vissza-visszatérő kérdéssorozat: "mit tehettem volna még?!" SZINTÉN LÁBON HORDTA KI - már hosszú évek óta tartott a folyamat, mire kiderült, hogy sajnos "nem sok van már hátra a Földi Életéből"...
Nem tudott nyelni, beszélni is alig volt kedve - maga elé bámult - folyton kérdezgette, hogy "még meddig, még mindig miért élek?!" Az ételeket kihányta elég sok esetben. Elborzasztó visszagondolni a szenvedéseinek özönére...
Ui: HIDD EL, HOGY NEM LEHET TENNI SEMMIT!!! (Most már remélhetőleg jobb Neki, mint Nekünk - akik még a Földön vagyunk kénytelenek "különböző szolgálatokat" teljesíteni!)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!