Azt hiszem depressziós vagyok, de senki sem vesz komolyan. Szörnyen érzem magam. Mégis mit kéne tennem?

A közérzetem a béka feneke alatt van, és mindig kihúzom magam a szociális programok, baráti összejövetelek alól. Akaratlanul is eltaszítok magam körül mindenkit, azzal, hogy alig beszélgetek és nem írok sokat vissza, helyette inkább játszom. Introvertált vagyok, de már túlságosan is zárkózottá kezdek válni és ez nem állapot. Az iskolában folyamatosan csak romlik az átlagom, elkalandozom, nem figyelek. Semmi jövőképem nincsen, felnőttként képtelen vagyok elképzelni magam. Félek az előttem álló jövőtől, illetve emellett még globális szorongásom is van. Szinte már oda fajult, hogy mindenkiből a rosszat nézem ki, alig bízok bárkiben.

Csődtömegnek érzem magam, utálom az egész lényem. Egyik kapcsolatom sem működött, mert nem tudtam jó barátnőként viselkedni. Nem találkoztam sokat, nem voltam egy bújós típus.

Hiába beszélek anyámnak arról, hogy nem érzem jól magam, szorongok, aminek minden látható jele a tüneteim között van (tenyérizzadás, lábremegés, folyamatos negatív gondolatok, lámpaláz...stb.) nem foglalkozik vele, elintézi azzal, hogy változtassak magamon, illetve, hogy mindent csak bebeszélek magamnak. Sokszor gondolok öngyilkossággal kapcsolatos dolgokra, de egyenlőre még teljes mértékben tudom, hogy nem tenném meg. De ijesztő, mert a jövőben, ha ez a helyzet nem változik, nem tudom mire lennék képes...

Szánalmasnak érzem magam, a barátaim már kezdenek elhagyni és őszintén nem tudom, hogy mihez kellene kezdenem. Tanácstalan vagyok és magányosnak érzem magam.

18/L