Tudom, hogy ez nem normális, de nem tudom mi lehet a baj velem (? )

Nem érzem azt, hogy félek az emberektől általánosságban, attól félek, hogy egy ismerőssel találkozom. Ha biztosan tudhatnám, hogy egyetlen ismerőssel sem találkoznék sehol, akkor nyugodtan ki tudnék menni az utcára.

Ehelyett állandóan leskelődöm az utcán, hogy van-e a közelben valaki, akit ismerek. A munkahelyemnél sokszor órákat várok arra, hogy besötétedjen, és csak akkor indulok haza, mert a sötét miatt kevesebb az esély arra, hogy esetleg meglát valaki, akit ismerek. Nem várok abban a megállóban a buszra, amelyik közel lenne hozzám, helyette több megállónyit sétálok egy másik megállóig, csak azért, mert a közelebbi megállónál csak egy busz áll meg, de a távolabbi megállóban több busz is megáll, és ha a közelebbiben várnám a buszt, és találkoznék valakivel, akkor nem mondhatnám azt, hogy én nem azt a buszt várom, hiszen ott csak egy busz áll meg, és kénytelen lennék együtt utazni vele. A távolabbi megállóban ha találkozom valakivel, tudom azt mondani, hogy nem azzal a busszal megyek amelyikkel ő, még ha azzal a busszal kellene is mennem, így nem kell vele utaznom.

Állandóan kérdezgetem az ismerőseimet, hogy merre mennek aznap, mivel, hánykor, hová, meddig maradnak, hogyan mennek haza stb, csak hogy elkerülhessem őket.

Nem egyszer történt olyan, hogy el kellett volna mennem valahová, de tudtam, hogy aznap a közelben lehet az egyik barátom, nem tudtam pontosan hol, csak azt, hogy a közelben, és emiatt inkább nem jelentem meg ott, ahová hivatalos voltam.

Rengeteg ezekhez hasonló furcsa dolgot teszek, emiatt hagytam már ott munkahelyet, költöztem már el emiatt, és nem tudom miért, látszólag semmi sem indokolja ezeket, hiszen legtöbbjük a barátom, akikkel egyébként is találkozni szoktam, és ha eddig bármikor is beléjük futottam az utcán véletlenül, semmi rossz nem történt, de mégis állandóan rettegek emiatt. Miért van ez?