Borderline betegnek érdemes belevagni egy párkapcsolatba?
Pszichoterápiába belevághatsz ,ott legalább úgy is elfogadnak ahogy vagy.
2019. szept. 1. 17:38
Hasznos számodra ez a válasz?
2/26 A kérdező kommentje:
Köszi de ez nem sokat segít...
Tapasztalatom szerint a lelki problémákkal küzdők nem lesznek kiegyensúlyozottabbak, ha kapcsolatot létesítenek.
2019. szept. 1. 19:51
Hasznos számodra ez a válasz?
4/26 A kérdező kommentje:
A kérdés arra irányult volna, hogy létezik e bárki aki így elfogadna és tudna tolerálni?
Borderline vagyok, 4 éves párkapcsolattal, de az én párom a millióból egy.
Amúgy exem két és fél hónap után kidobott. Szóval lutri...Lehet bejön, lehet nem. Én azért sok sikert kívánok egy toleráns, kitartó és szeretetteljes pár találásához.
2019. szept. 1. 20:29
Hasznos számodra ez a válasz?
6/26 anonim válasza:
Persze, hogy érdemes. A lehető legfontosabb dolog, hogy mindig nyíltan, őszintén beszélj a másikkal, hogy tisztában legyen azzal, hogy mire számíthat. Ha kérdései vannak, kapjon rájuk választ, ezáltal jobban megértve téged. A csalódások elől nem menekülhet senki, nem lehet őket kikerülni, de erről szól az élet és ilyenkor tanulunk a legtöbbet. Kitartást!
2019. szept. 2. 15:27
Hasznos számodra ez a válasz?
7/26 A kérdező kommentje:
Az a baj, ha ezzel szembesül akkor egyből menekülni fog... Én is megijednek fordított esetben és nem biztos, hogy pozitív képet alkotnek a másikról, persze lehet, hogy ennek ellenére adnék neki esélyt, csak már ilyen nagy problémával kezdeni egy kapcsolatot... Nem is tudom.. Nem akarok zsákba macskát sem árulni, őszinte akarok lenni a párommal, de attól félek akkor elveszitenem. Jelenleg nincs senkim, de félek, barmikor adódhat olyan, hogy lehetne és én majd nem merek belevagni, és elszalasztom a lehetőséget. Hajlamos vagyok inkább ellokni a másikat, mert tudom, hogy rossz vége lenne amúgy is.
Figyelj, ha normális, akkor nem egy diagnózis alapján ítél meg. Főleg úgy, hogy 9 tünetből elég 5, hogy borderként diagnosztizáljanak, ami kapásból azt szüli, hogy nagyon-nagyon sokféle kombinációban létezünk. Itt pedig még nem néztük a tünetek mértékét, és a többi személyiségjegyet, ami nem ehhez tartozik.
Bár tény, hogy nekem a kapcsolatunk alatt derült ki, de maga a diagnózis megkapása és a terápia elkezdése előtt sokkal durvább volt a helyzet, mint amilyen most. Kezeletlenül...Fhú. D: Bele sem merek gondolni abba a sok mocsokba, amit akkor éreztem és tettem.
2019. szept. 2. 23:03
Hasznos számodra ez a válasz?
Ez végülis attól függ, hogy a tüneteid mennyire cseszik szét a kapcsolatot. Nemcsak arról van szó, hogy a másik fél elviseli-e a tüneteidet, azaz, hogy te "kellesz-e" valakinek, hanem az a fő kérdés, hogy te a betegségeiddel együtt képes vagy-e egy párkapcsolat fenntartására úgy, hogy nem válsz a tüneteid révén bántalmazóvá (sajnos van a környezetemben ilyen, szegény borderline-os bántalmazó persze beteg és nem tehet róla, de attól még tény, hogy a párját is és a gyereküket is bántalmazza).
Tehát: attól függ, hogy a betegséged milyen tünetekben nyilvánul meg és ezeket hogyan tudod kézben tartani.
2019. szept. 3. 11:50
Hasznos számodra ez a válasz?
túlságosan félsz mindentől, szerintem addig amíg ezt nem teszed helyre magadba addig ne akarj kapcsolatot. barátkozz inkább és szép lassan alakuljon ki a kapcsolatod egy férfival, márha nő vagy. legyetek egymás legjobb barátai és ha közben elmondod mi a bajod és úgymond felkészíted milyen amikor rosszul vagy az segíthet. aki elmenekül azért meg ne fájjon a szived. vannak még kedves megértő férfiak, ritkán de vannak. bár lehet nekik meg pont egy törékeny nő kell akit istápoljanak, nálunk pont ez van. ő most mutatta ki, mennyire férfi, ,mert lehetett számítani rá amikor baj volt körülöttem. kitartást kívánok és csak lazán barátkozz, nyugi eljön egyszer egy kitartó pasi :)
2019. szept. 3. 11:59
Hasznos számodra ez a válasz?
Kapcsolódó kérdések:
válasza:
válasza: